Testük tojás alakú vagy rövid, sokszor majdnem félgömb idomú, erősen domború. Fejük a szemek hátulsó szegélyéig az előtorba süllyesztett. Szemeik hosszúkásak, majdnem függőlegesen állnak. A felső ajak elülső széle egyenes vagy gyengén öblös, felső állkapcsaik rövidek, szögletesen hajlottak. Csápjaik hosszúak és karcsúak, utolsó 6 ízük fokozatosan és gyengén kiszélesedik. Az előtor háta harántos, oldala és elülső szegélye éles szegéllyel, töve nem, vagy csak nagyon finoman szegélyezett. Kétoldalt gyakran duzzadt oldalpereme van, amelyet pontozott vagy sima bemélyedés választ el az előtor korongjától (). Szárnyfedői rövidek vagy párhuzamos szélűek, vagy hátrafelé kiszélesednek, varratuk a szárnyatlan fajok esetében sem nőtt össze. Felületük pontozott, olykor szabályos, máskor szabálytalan pontsorokkal, vagy rendezetlenül és sűrűn pontozott. A mellfedők vége belül finom, de jól látható serteszőrökkel fedett (). A melltő vége a mellközép bemélyedésébe illik. Lábaik erősek, vastagok, lábfejízeik szélesek és alul szőrözöttek; a hímek lábfejízei erősebben kiszélesednek.
Ez a nem az egész földkerekségen elterjedt és eddig közel 500 fajt ismerünk belőlük. A fajok háromnegyed része palearktikus, a többi Afrikában, az orientális régióban és Észak-Amerikában él. A Kárpát-medencében, illetve Magyarországon 50 faj, 28 alfaj, valamint 98 változat fordul elő. 9 faj a magyar faunából törlendő; ezek régi irodalmi adatok, amelyek téves határozás vagy téves lelőhelyezés folytán kerültek be az irodalomba. Ilyenek a Ch. inflata Weise, Milleri Weise, vernalis Brll., alternata Suffr. és grossa Fabr. mediterrán fajok, amelyek legfeljebb a dalmát tengerparton élnek, míg az Északi-Kárpátokból kimutatott relucens Rosenh., rafoaenea Suffr. és brunsvicensis Grav. téves meghatározások. Az inexpectabilis Brancsik faj megfejtése problematikus (Trencsén megyéből).
A Chrysomela-fajok egy része alacsony dudvanövényzeten, más részük a fűgyökerek között él, és ez utóbbiak kövek alatt, fűcsomók között vagy a talajszinten mászkálva találhatók. Fajaik a hegyek havasi tájáig felhatolnak. Sok közöttük a szárnyatlan vagy csökevényes szárnyú. Ezek elterjedése többnyire korlátozottabb és alfajaik szűkebb elterjedésűek.
Lárváik tojás alakúak, fejük és toruk kicsi, potrohuk ezzel szemben kiszélesedik és nagyon domború. Felületük sima vagy részben szőrös, színük változó. Fejükön 6—6 fiókszem található.
A Chrysomela nemet egyes szerzők számos alnemre tagolták. Ez a felosztás természetes rendszerüket tükrözi. Az alábbi határozókulcsban nem követtem az alnem-beosztást, mert ez a nálunk előforduló viszonylag kevés faj meghatározását igen megnehezítené. A természetes rendszerezést sok esetben nehezen felismerhető bélyegekre alapítják, és a jelen esetben célszerűbbnek látszott könnyen felismerhető bélyegekre alapozott határozókulcsot szerkeszteni. A fajok sorrendje így nem tükrözi a természetes rendszert.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.