Testük visszás tojásdad alakú, alul gyengén, felül enyhén domború, olykor erősebben boltozott. Fejük széles és viszonylag kicsi, a szemek közepéig az előtorba behúzott, szemeik nagyok, kiugrók, vese alakúak, a fejpajzs varrata háromszögű. A fejpajzs és a felső ajak között fénylő hártya van. Csápjaik Rövidek, legtöbbször alig valamivel érnek túl az előtor hátának a tövén, a végük felé gyengén kiszélesednek, és utolsó ízei egy kissé lapítottak. Rágóik igen szélesek, erősen hajlottak és a végük kétcsúcsú. Az előtor háta rövid, széles, enyhén domború, köröskörül finoman szegélyezett, oldalszegélye mellett többnyire duzzadt oldalpászta húzódik, amelyet 1—1 hosszanti benyomat választ el a korongtól. Szárnyfedőik szélesek, vállbütykük kiugró, felületük rendezetlenül pontozott, a szegély mentén duzzadt és sima oldalpászta húzódik, a végük együttesen lekerekített vagy a csúcsuk kihúzott. A szárnyfedők mellfedője horizontális, belső szegélyén éles perem fut. A melltő nyúlványa rövid, a csípők között keskeny, az elülső csípők ízületi vápái hátul nyitottak. Lábaik rövidek, a lábszárakon kívül éles borda húzódik.
Az ide tartozó fajok fűz-, nyár-, nyír- és égerféléken élnek. Lárváik közismertek, a fák leveleit fogyasztják. A többnyire szennyessárga vagy húspiros lárvák testét sok fekete folt díszíti. A kifejlett lárvák potrohuk végével a levél fonákjához rögzítik magukat és fejjel lefelé lógva bábozódnak be.
Ebbe a nembe mintegy 40 fajt tartunk számon, amelyek nagy része holarktikus, de ismerünk fajokat az orientális régióból és a nearktikus régió északi részéből is. Magyarországon 8 faj és 1 alfaj, valamint 12 változat fordul elő.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.