Hengeres testű, fekete, sárga és feketefoltos szárnyfedőjű, fényes felületükön a fejet kivéve csupasz fajok. Testük alul és fejük szőrös. Fejpajzsuk elöl gyengén öblös, mindkét oldalon a rágók tövénél szögletesen kimetszett. Homlokuk lapos, szemeik nagyok és majdnem olyan hosszúak, mint amilyen széles a homlokuk a szemek között. Csápjuk a 4. íztől kezdve kiszélesedik és fogazott, lapos, a 2., de különösen a 3. íz apró. Az előtor háta csupasz, hátulsó szögletei lekerekítettek, nem hajlanak a szárnyfedők fölé. Szárnyfedőik egyenlőtlenül pontozottak, a pajzsocska nem emelkedik a szárnyfedők szintje fölé. Lábaik rövidek és vaskosak, egyforma hosszúak, lábfejeik nem hosszabbak a lábszáraknál. A potroh utolsó haslemezének vége kimetszett és rajta mély gödröcske van (♀), vagy kimetszett ugyan, de lapos és szegélye lehajló, valamint a szelvény közepe csupasz (♂).
Ez a nem Ausztrália és Amerika kivételével a többi kontinensen mindenütt előfordul. Eddig mintegy 60 faját ismerjük, amelyek legnagyobb része palearktikus. Hazánkban csak 3 faj és 1 változat ismeretes. Irodalmi adatok szerint Magyarországon a C. valerianae Mén. is előfordul, Lefevre említi „Hungaria” lelőhelyadattal. Ez az adat azonban téves lelőhelyezésen alapul; a 2 nagy fekete folttal díszített vörös előtorú faj a Szovjetunió déli felétől Kisázsián át Iránig fordul csak elő, Magyarországi előfordulása csaknem teljesen kizárt. Lárváik hangyafészekben élnek.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.