Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
Kisebb fajok: 8-11,5 mm. Középső lábuk karmai éppen olyan hosszúak, mint a lábfejízük. Előhátukon () 10-14 világos, keskeny, megszakított és elágazó barántsáv húzódik. Hímjeik homlokgödre aránylag mélyebb, palájuk a csúcsi vége előtt széles ívben lekerekített, hossza sohasem több szélességének háromszorosánál ().
Testhossza: 8-9 mm. Előhátán () 12-14 világos, legalább hátulsó részükön meglehetősen szabályosan lefutó harántsáv húzódik. Félfedőjének () világos rajzolata legalább elülső részén összefolyó, hullámos vonalakat alkot. Előtorán és félfedőjén a világos rajzolat, ha nem is élesen, uralkodik a sötét alapszín fölött. Hímjének homlokgödre kicsiny, sekély. Palájának () tövi része párhuzamos szegélyű, csúcsa előtt kiszélesedik és széles ívben hajlik le az alsó szegélyhez; az oldaltövisek száma kevesebb, mint 30, általában 24-25. Strigilje () megnyúlt ellipszis alakú, 6 fésűs lemezkesorból áll. 8-9 mm.
Egész Európában elterjedt. Hazánkban már sokfelé gyűjtötték, de mindenütt csak síkvidékeken; Magyarországon kimondottan síkvidéki állat. Szikes vizeink egyik gyakori búvárpoloska-faja.
Testhossza: 10-11,5 mm. Előhátán () mintegy 10-12 világos harántsáv húzódik, amelyek gyakran elágaznak és egymással összeköttetésbe lépnek, különösen az előhát hátulsó felében, csak a legelülsők többé-kevésbé szabályosan lefutók. Félfedőjének () világos rajzolata nem alkot egységes, összefolyó hullámos vonalakat. Előhátán és félfedőjén a sötét alapszín uralkodik a világos rajzolat fölött, ha nem is erősen. Hímjének homlokgödre nagyobb, mélyebb, mint az előző fajé (affinis - szerk.). Palájának () csúcsi vége csak kissé szélesedik ki, s vége szélesebb ívben hajlik le, mint az előző fajé; oldaltöviseinek száma mindig több 30-nál, általában 34-38. Strigilje () kissé hajlott ellipszis alakú, 7-8 fésűs lemezkesorból áll, közülük a 2 külső néha részekre darabolódott. 10-11,5 mm.
Kelet- és Délkelet-Európából eddig még nem került elő, Kisázsiában viszont otthonos. Magyarországról a mostani feldolgozás során találtam meg a Duna-Tisza közének néhány pontján (Apajpuszta, Kalocsa, Kecskemét, Kiskunhalas, Ócsa, Szeged), valamint a Dunántúlon (Pákozd, Simontornya, Tapolca).
Nagyobb fajok: 13- 15 mm. Középső lábuk karmai határozottan rövidebbek, mint a lábfejízek. Előhátukon () legalább 15 vagy annál több világos, részben egymással összeköttetésbe lépő harántsáv húzódik. A hímek homlokgödre alig észrevehető, homlokuk majdnem teljesen lapos, palájuk végig párhuzamos szegélyű, s csúcsuk előtt hirtelen, meredeken hajlik le ().
Mindkét ivar középső lábszárának tövi vége a belső oldalán nem félkör alakúan kivágott, a hím középső combja csúcsi végének belső oldalán nincs merev szőrcsomó, itt csak néhány hosszabb szőr ered (). Előhátán (14. ábra: C) 15- 17 többnyire szabálytalan lefutású, elágazó, világos harántsáv húzódik; hossza szélességének kb. 3/4-e. Félfedőjét () egyenletes, világos, zegzugos foltok tarkítják, a clavus tövén levők kissé szélesebbek és részben összefolynak, a membrán szélén a foltok sugarasan rendeződnek el; együttvéve a sötét alapszín uralkodik a világos mintázat fölött. A hím palája () hosszú, keskeny, oldaltövis-sorát 27-32 tövis alkotja, a sor csúcsi vége meredeken hajlik le. Strigilje () 8- 10 fésűs lemezkesorból áll, közülük 3-4 megszakított. 13-15 mm.
Egész Európából ismeretes, Magyarországon is általánosan elterjedt. Hegyes síkvidéki vizekben egyaránt él (= Geoffroyi LEACH, striata GEOFFR. nec. L.)
Mindkét ivar középső lábszárának tövi vége a belső oldalán félkör alakúan kivágott, s a hím középső combja csúcsi végének belső oldalán, a lábszár félkör alakú kivágásával szemben, merev szőrökből álló pamacs van (). Előhátának és félfedőjének rajzolata egyezik az előző fajéval. A hím palája hosszú, 24-28 tövisből álló oldaltövissorának
csúcsi vége fokozatosan, széles ívben hajlik le. Strigilje () 12-14 fésűs lemezkesorból áll, ezek belső fele egységes, a , külső fele darabokra szakadozott. 13-14 mm.
Észak-, Nyugat- és Közép-Európában fordul elő. Magyarországról eddig még nem mutatták ki.