Fejük felülről nézve keresztben álló félhold alakú, homlokívük tehát semmit sem domborodik ki a szemek között; a szemek és a fejtető hátulsó szegélyei között nincs szélesebb sáv. A hímek homlokgödre vagy egészen sekély, vagy csak kissé mély, a szemek közé éppen hogy csak kissé benyomul, a nőstények homloka domború, mindkét ivarét gyér, hosszú, elálló szőrök borítják. Szipókájuk rovátkolt. Előhátukon pontosan nehezen megállapítható 10—18 világos harántsáv vehető ki, közülük csak az elülsők szélesebbek kissé, s emellett szabályosak is, a többiek keskenyek, részben megszakítottak, elágazók, s harántirányban megnyúlva hálózatot alkotnak; középtarajnak csak nyoma ismerhető fel az előhát elülső szegélyén. Előhátuk és félfedőjük teljesen sima, minden rovátkoltság nélküli, fényes. Előtöri oldallebenyük nagy, trapéz alakú. Sötétbarna félfedőjük egyszer élesebben, másszor elmosódottabban sárgán tarkázott vagy harántul sávozott. Hímjeik elülső lábszárán a csúcs előtt tövisszerű, csomóban álló szőrözet van, palájuk vagy végig párhuzamos szegélyű, vagy csúcsi harmadában széles ívben lehajlik; oldaltövisei egyetlen hosszant lefutó sorban helyezkednek el. Nőstényeik elülső lábszárán nincs tövisszerű tüskékből álló csomó, palájuk sarló alakú. Középső lábuk karmai vagy éppen olyan hosszúak, mint a lábfejíz, vagy határozottan rövidebbek. Hímjeiknek baloldali strigiljük van; a család egyetlen olyan európai neme, amelynek potroha baloldalian részaránytalan. Nagyobb fajok: 8— 15 mm.
Különböző típusú álló- és lassan folyó vizekben él.
7 európai faja közül Magyarországról eddig 3 ismeretes, de még 1 további faj előfordulása várható.
Forrás: Soós, Á. (1963): Poloskák VIII. - Heteroptera VIII.: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)