Testük kicsi vagy közepes, zömök, többnyire hengeres és párhuzamos szélű, vagy pedig a vállakon a legszélesebb, fejük az előtor háta alá behúzott és felülről nem látható, a szárnyfedők a farfedőt szabadon hagyják, de az felülről ugyancsak nem látható. Szemeik nagyok, vese alakúak, fejpajzsuk kiszélesedik, trapéz vagy háromszög alakú, szélei olykor élesen szegélyezettek. A szemek előtt a pofákon rövid barázda húzódik az 1. csápíz befektetésére. Csápjuk fonál alakú (), a test felénél hosszabb; 1. íze kicsi és vastagabb, 2. íze keskenyebb és rövid, a 3. íztől kezdve megnyúlt. Az előtor háta erősen domború, élesen szegélyezett, a hátulsó szegélyen szabályos fogacskasor van, amelyet a szárnyfedők tőszegélye elfed. A pajzsocska rézsútosan felfelé emelkedik, ezt az emelkedést a szárnyfedők töve is követi, úgyhogy a pajzsocska csúcsa oldalról nézve kiáll a szárnyfedők és az előtor körvonalából. Szárnyfedőik hengeresek, egyenetlenül vagy sorokba rendezetten pontozottak, válldudoruk éles, a válldudor mögött és belül is benyomott. A szárnyfedők vége lehajló, egyenként kerekített. A szárnyfedők mellfedője elöl széles, a mellvég végének a magasságában elszűkül. A melltő széles, az elülső csípők messze vannak egymástól. A potroh utolsó látható haslemezének a közepén mély gödör van (♀) vagy lapos, vagy különböző formájú fogak, bemélyedések, bütykök díszítik (♂). Lábaik vaskosak (), a hímek elülső lábai legtöbbször valamivel hosszabbak. A testet alul rövid és gyér szőrözet fedi, felül legtöbbször csupaszok, csak ritkán szőrözöttek.
Ez a nem az egész földkerekségen elterjedt és eddig közel 1500 ide tartozó fajt ismerünk. A palearktikus fajok száma is tekintélyes, több mint 350. Ezek közül a Kárpát-medencében 75 faj, illetve alfaj, valamint 256 változat ismeretes. Irodalmi adatok még további fajok előfordulása mellett is szólnak, ezek azonban vagy téves határozás, vagy téves lelőhelyezés alapján kerültek be az irodalomba. Ezek: C. albolineatus Suffr., Bielz adata a Fogarasi havasokból (csak az Alpokban fordul elő); C. sexmaculatus Ol., Küster adata „Magyarország"-ról (csak a mediterráneum nyugati felében él); C. cyanipes Suffr., Méhely adata a Keresztény-havasról (a svájci és tiroli Alpokban él).
A Cryptocephalus nem fajai különböző tű- és lomblevelű fákon, cserjéken, főleg azok fiatal hajtásain, továbbá virágokon, elsősorban fészkesvirágzatú növényeken élnek. Annak ellenére, hogy egy részük igen közönséges, számbavehető kárt seholsem okoznak. Lárváik fiatal korban, fejlődésük első 2 évében az avarban a gyökerek közt korhadó növényi anyagokkal élnek, a 3. évben fás növényeken találhatók. Lárváik a Clytrini lárvákhoz hasonló zsákot készítenek, amely hátrafelé kitágul és a lárva ebben a zsákban begörbülve fekszik (). Bábozódáskor a lárva a zsákját a növény szárához vagy leveleihez rögzíti. Az imágók tavasz végén, nyár elején bújnak elő. Fejlődésük több évig tart.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.