g. Cybister CURTIS, 1827
Cybister CURTIS, 1827
Típusfaj: Dytiscus lateralis FABRICIUS, 1798 {Dytiscus tripunctatus (OLIVIER, 1795)}
A test hossza 13,0–43,0 mm. Az előmell közepe csak enyhén domború, nem árkolt. Az utómell oldalszárnyai szélesek. A hátsó csípő elülső éle legalább a hátsó tomporral azonos szélességben elkülönül a középső csípőüregtől. A hátsó csípővonalak határozottak. A hátsó lábfejen a hímeken csak egy karom van, a nőstényeken vagy csak egy karmot találunk, vagy a hátulsó karom erősen redukált.
Nagy fajszámú, több, mint 100 fajt számláló, nagyrészt paleotrópusi elterjedésű génusz. Néhány faja él Észak- és Dél-Amerikában is. A palearktikus régióban 28 faját ismerjük, amelyek legtöbbje Ázsiában él, Európában mindössze 3 faj fordul elő. Három alnemre osztjuk: Cybister s.str., Melanectes BRINCK, 1945 és Scaphinectes ÁDÁM, 1993.Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.