Testük keskeny, megnyúlt és erősen domború, fénylő. Fejük nagy és háromszögű, szemeik kiugrók, kissé oválisak, homlokdudoraikat egymástól és a fejtetőtől is éles barázda választja el. Arcélük bordaszerű. A fejpajzs elülső szegélye középen kikanyarított, felső ajkuk ugyancsak öblös (). Csápjuk 11-ízű. Az előtor háta széles négyszögű, oldalpereme széles és elülső szögletei a sörtepontoknál szögletesen kiugrók, töve élesen szegélyezett; kétoldalt mély, hosszanti rovátka van, amelyek között erőteljes harántbenyomat húzódik. Szárnyfedőik kissé szélesebbek, mint az előtor, válluk lekerekített, vállbütykük apró; felületén szabályos és erőteljes pontsorok húzódnak, az oldalperem szegélyében is fut pontsor. A szárnyfedők mellfedője elöl széles, hátrafelé fokozatosan elkeskenyedik, a varratszöglet előtt elenyészik. Lábaik meglehetősen hosszúak, lábszáraik, különösen az elülsők, a végük felé erősen kiszélesednek, a lábszárakon nincs borda vagy barázda, a hátulsó lábszár vége ferdén lemetszett és szőrkoszorú díszíti. Sarkantyúik aprók. A hímek elülső lábfejének 1. íze nem szélesebb, mint a 3. íz. A karmok tövében széles fog van. Az elülső csípők ízületi vápái hátul zártak.
A nem több mint 10 faja közül 2 neotrópusi, 3 etiópiai, a többi palearktikus, amelyek közül Magyarországon csak 1 faj fordul elő. Irodalmi adatok szerint a D. sodalis Kutsch. is előfordul faunaterületünkön, de ez az adat téves, mert ez a faj csak a Nyugati-Alpokban és az Appenninekben él.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.