Testük többnyire fémfényű, csak kivételesen sárga, de akkor is fémes csillogású. Homlokukon 3 barázda húzódik: 1 többnyire éles és mély barázda középen és 1—1 a szemek belső szegélye mellett, amely legtöbbször sekély. Rágóik rövidek és vaskosak, a felső ajak majdnem eltakarja. Szemeik kiállnak, gömbölyűek, halántékuk legtöbbször rövid és csak gyengén szűkül el, nyakuk vastag és hengeres. Csápjaik hosszúak, fonal alakúak, a 2. íz is megnyúlt. Az előtor háta szabályos vagy megnyúlt négyszögű. Szárnyfedőik hosszúak, felületük lapos, sokszor a varrat mellett és a korongjukon is sekély bemélyedések vannak. Pontsoraik erőteljesek. A szárnyfedők vége lekerekített, lemetszett vagy gyengén kikanyarított, de külső csücske sohasem tüskébe kihúzott. Lábaik hosszúak, a combok vége leginkább bunkós, hátulsó combjuk karcsú és alul hengeres, vagy kisebb-nagyobb fogakkal díszített. A hátulsó lábszár felületén éles borda fut végig. Az első 3 lábfejízük lapos, a két első háromszög alakú és a végük lemetszett, a 3. íz kétkaréjos, és a karéjok majdnem olyan hosszúak, mint a 4. íz. Utolsó haslemezük vége lemetszett és a közepük bemélyedt (♂), vagy háromszögű és középen lekerekített, de nem benyomott (♀).
Ide közel 100 faj tartozik, amelyek legnagyobb része palearktikus és észak-amerikai, csak néhány faj fordul elő Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Madagaszkáron. Faunaterületünkön 21 fajt és 12 változatot ismerünk.
A sásbogarak vízben álló növények szárán vagy levelein, továbbá a víz tükrén úszó leveleken élnek, ezeket rágják.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.