Megnyúlt, hosszú testű, a szúnyogokra emlékeztető állatok. Fejük közel olyan széles, mint amilyen hosszú, elülső része keskenyebb, hátulsó része szélesebb és rendszerint kissé felfújt. Szemeik erősen kiállók, a fej oldalának közepén helyezkednek el. Csápjuk igen hosszú, a csápízek rendszerint világos színűek, barna vagy fekete gyűrűkkel, olykor az egész csáp fekete. A szipóka ízei hosszúak, színük világos, sötét gyűrűkkel mintázottak. A trapéz alakú előhát hátrafelé gyengén szélesedő, elülső részén kétoldalt dudor, hátulsó részének közepén tövis vagy bütyök lehet. A kicsiny, félkör alakú pajzs és a nagyobb, háromszögű utópajzs meglehetősen hosszú, hegyes tüskét visel. A félfedők nyújtottak, háromszög alakúak, a membrán hosszú, a potroh végén túlér, közepén nagy kiterjedésű középsejt van, amely mellett szárnyjegy található. A félfedők és a mebrán világos színűek, rendszerint számos kisebb- nagyobb barna folttal. A szárnyjegy színe és mintázata az egyes fajokra jellemző. Az elülső lábpár sokkal rövidebb, mint az igen hosszú 2. és 3. Potrohuk megnyúlt, közepén alig szélesebb, mint a végén.
Házak közelében, különösen faépületekben és nedves helyiségekben, öreg lombos és tűlevelű fák árnyékos részein tartózkodnak, apró rovarokkal táplálkoznak. A fajok zöme a Holarktikumban él, de szinte a világ minden részén megtalálhatók. A Palearktikumban 20 faja és alfaja ismert. Európában 11 faj és 1 alfaj fordul elő, hazánkban 3 faja él, 1 további faj és 1 alfaj kimutatása várható.
Forrás: Benedek Pál: Fauna Hungariae 94. füzet Poloskák VII. - Heteroptera VII.