Testük megnyúlt tojás alakú, olykor párhuzamos szélű, domború. Felül vörös, fekete foltokkal vagy hosszirányú sávokkal, alul fekete. Fejük széles, szemeik laposak és keskenyek, nem ugranak ki a fej domborulatából. A fejpajzsot és a homlokot bemélyedt harántvonal választja el egymástól. Az állkapcsi tapogató utolsó íze keskenyebb, mint a megelőzők. Csápjaik a végük felé gyengén vastagabbak, az előtor tövét túlhaladják. Az előtor háta harántos, oldalpereme élesen szegélyezett, elülső szegélye csak kétoldalt, töve pedig nem szegélyezett. Pajzsocskájuk nagy, félkör alakú. Szárnyfedőik hosszúak, vállbütykük jól fejlett (hártyás szárnyaik fejlettek), rendszertelenül pontozottak. A szárnyfedők mellfedője keskeny, felül a varratig éles pereme van, fokozatosan elkeskenyedik. Lábaik rövidek, a hátulsó combok vége alig ér túl a szárnyfedők szegélyén. A mellvég a középső és hátulsó csípők között hosszabb, mint amilyen széles a mellközép nyúlványa a középső csípők között. A szárnyfedők a potrohot teljesen betakarják, a farfedő nem áll ki szabadon. Varratuk hátul élesen szegélyezett.
Az eddig ismert fajokból 10 palearktikus, 1 orientális, 3 faj pedig Madagaszkár szigetén fordul elő. Magyarországról 2 faj és 2 változat ismeretes, amelyeket nehéz egymástól megkülönböztetni.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.