Testük hátrafelé erősen kiszélesedik, majd a test vége hirtelen kerekítve elszűkül. Gyengén fénylő, igen durván és többnyire egyenetlenül pontozott, finoman vagy alig észrevehetően szőrözött. Fejük lehajló és zömök. Szemeik kicsinyek, de kiugrók, hosszúkás tojásdad alakúak. A fejpajzs harántdudora magasan kiemelkedik, homlokdudoraik laposak. A fejtetőn és a homlokon középbarázda húzódik. Csápjaik vastagok, a test félhosszát nem érik el. Az előtor háta harántos négyszögű, kétszer olyan széles, mint amilyen hosszú, vagy még szélesebb, oldalszéle felhajló, felülete egyenetlen. Szárnyfedőik szélesek, válluk kerekített, felületük többnyire durván pontozott és legtöbbször 4 elsőrendű és gyakran még 3—5 másodrendű borda is kiemelkedik. A szárnyfedők vége egyenkint lekerekített. Mellfedőjük elöl széles, hátrafelé elkeskenyedik, a varratot messze nem éri el. Az elülső csípők ízületi vápái hátul teljesen zártak. A potroh utolsó haslemeze a ♂ esetében középen mélyen kimetszett és gödröcskeszerűen benyomott, a ♀ haslemeze kerekített. Lábaik zömökek, a lábszárak külső szélén éles borda fut végig, amelyet kétoldalt árok határol. Karmaik hasítottak ().
Ez a nem a palearktikus tájban honos. Eddig több mint 60 fajukat ismerjük, amelyek nagy része a Földközi-tenger környékén és Ázsiában él. Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében 10 faj, illetőleg alfaj és 2 változat fordul elő.
Az ide tartozó fajok az alacsony növényzeten, földfelszín közelében, a növények tőlevelein vagy azok alatt élnek. Nőstényeik potroha a peterakás előtt annyira megduzzadhat, hogy kis Meloe-fajhoz lehet hasonló. A talajon mászkálnak, vagy kövek alá, fűcsomók, növények gyökerei közé bújnak meg.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.