Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A fej szemek előtti része kétszer hosszabb a szemek mögötti résznél. A hímek 6-7. szelvényükön laterális, hasi nyúlványokat viselnek (). Nagyobb testű faj, a nőstények potrohának csúcsi nyúlványa rendszerint kissé lefelé hajló. Fejpajzsa négyszögletes, elülső szegélye széles ívben lekerekített. A hímek hátulsó comhja eléri a potroh végét, a nőstényeké csak a 6. potrohszelvény közepét. A potroh hátiemezei fénytelenek. Testének alapszíne barnásfekete, de fejének elülső és hátulsó része, az előhát legnagyobb része, a nőstények connexivuma, valamint a csápok és a lábak rozsdabarnák. 9-13 mm.
Az egész Palearktikumban általánosan elterjedt. Hazánkban elszórtan szinte minden tájegységből elokerült, de nem gyakori. Beárnyékolt állóvizek felületén tartózkodik, a víz felszínén élő, a vízbe hulló, máskor a víz felszínére bukkanó rovarokat támad meg. Márciustól októberig gyűjtötték.
A fej szemek előtti része alig másfélszer hosszabb a szemek mögötti résznél. A hímek csak 6. potrohszelvényükön viselnek hasi nyúlványt (). Kisebb állat, a nőstények potrohának csúcsi nyúlványa mindig egyenesen hátrafelé álló. Fejpajzsának alakja más, háromszög formájú, csúcsa lekerekített. A hímek hátulsó combja nem éri el a potroh végét, csak a 6. hátlemez közepéig, a nőstényeké pedig csak az 5. hátlemez közepéig ér. Potrohának hátlemezei fényesek, a rövid szárnyú alak connexivumán nincsenek világos szalagok. A hímek teste rendszerint vörösbarna, de hasoldaluk és potrohuk fekete, a nőstények sárgásharnák, néhány helyen sötétebbek (). 7,5-9
Európai faj, hazánkban elég ritka, szórványosan a Dunántúl több helyéről, Budapest környékéről és a Mátra hegységből ismerjük. Életmódja az előző fajéhoz hasonló, áprilistól októberig gyűjtötték.