Megnyúlt, vékony, pálcika alakú, 7-13 mm nagyságú poloskák. Csápjuk, lábaik hosszúak, fonálszerűek. Fejük igen erősen megnyúlt, majdnem hengeres, elülső részén a legkeskenyebb, végei vastagabbak. Gömbölyű szemei oldalt állók, pontszemei nincsenek. Csápjuk 4-ízű, az 1. íz a legrövidebb, a következő valamivel hosszabb, a 3. íz mintegy 3-szor hosszabb a 2.-nál, a 4. íz olyan hosszú, mint az első 2 együttesen. Szipókájuk 3-ízű, vékony, a fej hátulsó szélét nem éri el. Előhátuk hosszúkás, oldalszegélye a teljes szárnyú alakon kissé kiöblösödik, a rövid szárnyú alakon kissé beöblösödik. A teljes szárnyú példányok féfedője nem tagolódik coriumra, clavusra és membránra, hanem épp úgy, mint a rövid szárnyú alakon, csak két hosszanti ér fut végig rajta, amelyeket csúcsi felükön 2 harántér köt össze. A teljes szárnyú alak félfedője nem éri el a potroh végét, az utolsó potrohszelvények ezért fedetlenek. A rövid szárnyú alak szárnya igen kicsiny, pikkelyszerű, az utóhát végén alig nyúlik túl. A teljes szárnyú alak ritka. Lábaik közel azonos fejlettségűek, lábfejük 3-ízű, az 1. íz nagyon rövid, nehezen ismerhető fel, a 3. íz végén két karom ül. Testüket, különösen a hasoldalt, sűrű, fekvő, selymes csillogású, vízálló szőrözet borítja.
Sekély állóvizek és lassan áramló folyóvizek parti övezetében élnek. A parti növényzet között és a víz felszínén tartózkodnak, apró rovarokra vadásznak. Megnyúlt, ellipszis alakú tojásaikat a vízparti vagy a vízből kiálló növények szárára hosszú nyéllel erősítik fel. Évente rendszerint 2 nemzedékük fejlődik, imágó alakban telelnek a vízparti növényi törmelék között. Fajai az egész világon elterjedtek. 8 palearktikus faja közül Európában 2, hazánkban is honos faja fordul elő.
Forrás: Benedek Pál: Fauna Hungariae 94. füzet Poloskák VII. - Heteroptera VII.