Testük kék, zöldeskék vagy zöld. Szárnyfedőik sárgásbarnák, olykor fekete vállfolttal; a szárnyfedők szegélyén, továbbá a hasoldalon és a fejen, olykor az előtor hátán is többnyire gyér szőrözet van. Fejük széles, gyengén kiugró kerekded vagy tojásdad alakú szemeik elöl kissé kikanyarítottak, homlokuk lapos vagy benyomott, fejpajzsuk kimetszett és oldalt 1—1 éles fogban végződik, csápjuk a 4. vagy 5. íztől kezdve fűrészes és lapos. Rágóik igen erősen fejlettek (♂) vagy gyengébbek (♀), két- vagy háromfogú csúcsban végződnek, felső oldalperemük többnyire éles. Előtoruk harántos, elülső szögletei lehajlók, oldalperemük éles, hátulsó szögletei felhajlók. Szárnyfedőik szélesek, párhuzamosak, oldalt és hátul lehajlók, csupaszok, pontozottak, de pontsorok nélkül. Lábaik hosszúak, elülső lábaik hosszabbak, mint a hátulsók (♂), vagy olyan hosszúak, mint a középsők (♀). Utolsó haslemezük egyenes és lapos (♂), vagy kimetszett és bemélyedt (♀).
Ide közel 80 palearktikus faj tartozik, amelyek zöme ázsiai. A Kárpát-medencében mindössze 7 faj és 3 változat fordul elő.
Lárváik törékeny zsákban élnek, amelyeket magukkal hurcolnak. A zsákot nem is tudják elhagyni, mert körte alakú lévén, benne a lárva teste meggörbült, s a potroh vastagabb is, mint a zsák nyílása; csak a fejüket és lábaikat dugják ki helyváltoztatáskor. A sárgás lárvák feje domború és barna, kúp alakú csápjuk 3-ízű, és a fej mindkét oldalán 6—6 ocellusuk van. Az 1. torgyűrű hátán félhold alakú lemezt viselnek. Lábaik hosszúak, potrohszelvényeik a hátoldalon domborúak és harántul barázdáltak; a potroh a 4. szelvénytől kezdve előrefelé görbült.
Imágóik különböző lombosfák fiatal hajtásain, leginkább fűzféléken, továbbá fűféléken és dudvanövények levelein fordulnak elő. Néhány fajuk igen közönséges, de kártételükről nem tudunk.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.