Fejük a szemek között bemélyedt, a bemélyedés közepéből előre, oldalt és hátrafelé rézsútosan 2—2 mély barázda indul ki, amely a fejpajzsot elöl, kétoldalt a csápdudorokat és hátul a fejtetőt különíti el. A fejtető közepén is van többnyire egy hosszabb-rövidebb hosszanti barázda vagy gödör. A felső ajak harántos és középen gyengén öblös, rágóik rövidek, a végük behasított, szemeik nagyok, kiugrók, felül mélyen kikanyarítottak. Csápjuk a vége felé gyengén kiszélesedik, első 2 ízük alig, a többi sűrűn szőrös. Az előtor háta a töve előtt befűződött, harántirányban és sokszor hosszirányban is erősen domború. Szárnyfedőik pontozottan rovátkoltak, 10 pontsoruk van, amelyek a végük felé többnyire mélyebbek. A pajzsocska mellett is van rövid pontsor. Pajzsocskájuk négyszögű. Karmaik egymáshoz simulnak, a tövük középig összenőttek (). Rendszerint fémfényűek, olykor előtoruk és lábaik vörösek.
Ez a nem fajokban igen gazdag, és képviselői valamennyi világrészben előfordulnak. Eddig közel 1000 fajukat ismerjük. A palearktikus fajok száma csekély, mindössze 40, ennek is több mint fele csak Japánban és Kínában él. Faunaterületünkön 7 faj fordul elő, a kimutatott változatok száma pedig 3.
Az ide tartozó bogaraknak sajátságos lárváik vannak. A lárvák teste a közepük mögött a legszélesebb és a legmagasabb; szelvényeinek száma 12, de csak 9 szelvényen van stigma. Csápjuk és állkapcsi tapogatójuk 3-ízű, az ajaktapogató 2-ízű. Végbélnyílásuk az utolsó szelvény hátoldalán van és előrefelé nyílik. Testük nedves és az ürülék, amely a végbélnyílásból kikerül, fokozatosan befedi a testüket. A kifejlett lárva a földbe ássa magát, elveszti ürülékzsákját és földszemecskékből készített erős tokban bábozódik be.
A fajok nagy része gazdaságilag közömbös, de vannak közöttük olyanok, amelyek termesztett növényeken élnek és kártevők lehetnek. Faunaterületünkön ilyen a L. melanopus L., a veresnyakú árpabogár.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.