Az előtor háta elöl nem befűződött, a többé-kevésbé vastag szegélyig domború .
A szárnyfedők hosszúak, csaknem párhuzamosak, hátrafelé csak gyengén keskenyedők. Előtoruk jelentősen hosszabb, mint amilyen széles, középen nem golyószerűen domború (1. alnem: Anoplodera MULS.).
Az előtor hátát hosszú és finom, elálló fehéres szőrözet fedi. Teste teljesen fekete, lábai vörösek, de a combok töve, a lábszárak vége és a lábfejei feketék. Szárnyfedői durván pontozottak, a pontozás a csúcs felé elenyésző, szőrözete az első harmadban felálló, majd ferdén elálló, meglehetősen hosszú, a pontozás közeiben fényesek, 7-12 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európában, Észak-Európa déli részén, a Kaukázusban, Kisázsiában, Szíriában Kelet-Iránig. Faunaterületünkön a hegyvidék lakója; lomberdők szegélyén, erdei tisztásokon, főleg virágzó galagonyán, berkenyén, somon, tölgyön május-júniusban található, de meglehetősen ritka. Lárvája tölgy bükk és nyár száraz ágaiban, gallyaiban él. - Vöröslábú virágcincér
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Anoplodera nembe van besorolva. - szerk.
Az előtor hátát rövid és durvább szőrözet fedi. A szárnyfedőket sárga rajzolat díszíti, csak kivételesen egyszínű feketék, de ez esetben a pontozás közeiben finoman recézett, zsírfényű.
Feje a halánték mögött mélyen befűződött , a fejtető és a nyak között a harántbenyomat fényes, nem pontozott, a fejtető domború, hosszában nem benyomott. Az előtor háta domború, elöl nem, hátul harántul benyomott, durván, de nem ráncosan pontozott. Teste karcsú, teljesen fekete, szárnyfedői 3-3 nagy sárga folttal: 1 folt a töve mögött, 1 a közepe előtt, és 1 a közepe mögött . 8-12 mm.
Előfordul egész Európában, Észak-Afrikában, faunaterületünkön elterjedt, a hegy- és dombvidékek lakója. Lomberdők szegélyén, erdei tisztásokon, főleg árnyékban fekvő virágzó cserjéken, galagonyán, ernyősvirágokon stb. május-júniusban nem ritka. Lárvája tölgy, gyertyán és bükk korhadó ágaiban fejlődik - Foltos virágcincér.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Anoplodera nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A szárnyfedőkön 3-3 nagy sárga folt van, amelyek nincsenek egymással összekötve - Nem ritka
forma typica
2. A szárnyfedők 3. foltja a közepe mögött hiányzik . - Ritka (Trencsén)
[ab. pyrenaica PIC]
3. A szárnyfedők 1. foltja a töve mögött hiányzik . - Ritka, ez ideig nálunk még nem került elő
[ab. sylvestris PIC]
4. A szárnyfedők középső és hátulsó foltja hiányzik, csak a töve mögött van 1-1 sárga folt . - Ritka (Trencsén, Kuzy)
[ab. biguttata MULS.]
5. Szárnyfedői teljesen feketék . - Ritka (Trencsén)
[ab. atrata SCHILSKY]
6.A szárnyfedők középső és hátulsó sárga foltja hosszirányban összekötött . - Nálunk ez a leggyakoribb forma
ab. exclamationis FABR.
7. A szárnyfedők elülső és középső sárga foltja hosszirányban összekötött . - Ritka (Budapest, Kis-Kárpátok)
ab. vastatorum PIC
8. A szárnyfedők mindhárom sárga foltja hosszirányban összekötött . - Nem gyakori, előfordul a törzsalakkal együtt
ab. Landoisi PIC
9. Olyan, mint az ab. Landoisi PIC, de a középső és hátulsó sárga folt 1 -1 kerek fekete foltot zár közre . - Ritka (Budapest)
ab. inclusemaculata HEYR.
Feje a halánték mögött gyengébben befűződött , a nyak és a fejtető közötti harántbenyomat lapos, ugyanúgy pontozott, mint a fejtető vagy a nyak. A fejtető hosszában gyengén benyomott. Előtora szélesebb, elöl erős harántbenyomattal, hátul középen ugyancsak mélyebben benyomott. Teste széles, zömök. Fekete, szárnyfedői sárga foltokkal, lábszárai világosak, a lábszárak vége sötét, a combok töve ugyancsak világos. Szárnyfedőin 1-1 nagy folt a pajzsocska és a vállbütyök között, 1-1 a vállbütyöktől a szegélyig, 1-1 nagy C alakú, illetve fordított C alakú folt a középen, valamint 1-10 folt a csúcs előtt sárga. A varrat széles sávban fekete . Szárnyfedői egyenetlenül és meglehetős finoman pontozottak, az előtor pontozása durva és ráncosan összefolyó. 7,5 - 14 mm.
Előfordul Nyugat-Szibériától a Bajkálon túlig. Faunaterületünkön ez ideig csak az erdélyi Szeben-hegységben (Dusi-szoros) gyűjtötték (= nigroflava Fuss)
[rufiventris GEBL.] akt.: Xestoleptura rufiventris - szerk. Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Xestoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Szárnyfedői rövidebbek, hátrafelé többé-kevésbé erősen elszűkülnek. Az előtor háta erősen domború, nem, vagy alig hosszabb, mint amilyen széles.
A pajzsocska vége középen kicsípett. A középhát cirpelőfelülete (pars stridens) aszimmetrikusan osztott (2. alnem: Vadonia MULS.). - Teste fekete, szárnyfedői barnás- vagy vörösessárgák, az elülső és középső lábszárak, valamint az elülső lábfejek vörösbarnák, hasa fekete. A felület szőrözete sárgás vagy vörösbarna, hosszú. Az előtor háta durván pontozott, szárnyfedői elöl olyan durván pontozottak, mint az előtor korongja, de ritkásabban, hátrafelé a pontozás fokozatosan finomabb és ugyanakkor ritkább. A hátulsó csípők előtt a mellvégen a hímek esetében 1-1 éles kiemelkedés található, közöttük a mellvég lapos és fényes. 6,5-9 mm.
Előfordul egész Európában és a Földközi-tenger keleti medencéjében. Faunaterületünkön 2 alfaja található. Lárvája tölgyben él, de életmódja még alig ismert. Az imágó főleg cickafarkon, illetve más virágokon, erdőszegélyeken, napsütötte hegy- és domboldalakon található, közönséges - Barnás virágcincér
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Pseudovadonia nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. Az előtor hátát hosszú és sugarasan elálló szőrök fedik . A szárnyfedők szőrözete rövid, meglehetősen lesimuló és a tövén sem felálló. - Előfordul Közép-Európában, faunaterületünkön Szlovákiában és Horvátországban. Magyarországi előfordulásával a délnyugati harárszélen számolni lehet
[livida FABR. ssp. livida FABR.]
2. Az előtor hátát hosszú szőrözet borítja, de a szőrözet nem sugarasan elálló, hanem oldalról befelé irányul . A szárnyfedők szőrözete hosszabb és a tövén elálló. Hasa fekete. - Magyarországon általánosan elterjedt. Közönséges. Ez az alfaj Közép-Európa keleti felétől Nyugat-Szibériáig és délen a Balkánon, Kisázsián át Iránig fordul elő
livida FABR. ssp. pecta K. & J. DAN.
3. Olyan, mint az előző. de a nőstények hasa vörösbarna. - Ritka (Tihany)
ah. bicarinata ARN.
A pajzsocska vége egyszerűen lekerekített vagy kihegyezett. A mellvégen a hímeken sincs kiemelkedő él. A középhát cirpelőfelülete (pars stridens) szimmetrikus, középen osztott (3. alnem: Neovadonia KASZ.)
A hímek hátulsó lábszárának csúcsán 2 sarkantyú van. Az előtor háta nagyon sűrűn és durván pontozott, szabad szemmel nézve fénytelen. A hátulsó combok külső oldalán lesimuló szőrözettel, a fej és az előtor háta fehéres vagy sárgás szőrözettel. Teste fekete, szárnyfedői vörösbarnák; a szárnyfedők varrata keskenyen, olykor a csúcsuk elmosódottan barnás vagy fekete, közepükön 1- 1 kerek folttal . 8-13 mm.
Előfordul Közép-Európában, a Szovjetunió európai felének déli részén, a Balkán félszigeten és Kisázsiában. Faunaterületünkön elterjedt, Magyarországon főleg a dombvidék és az alacsonyabb hegyvidék xerotherm helyeinek lakója, s nem ritka. A bogár főleg virágokon található június-júliusban. A lárvája főleg kökényben fejlődik, de nyilván más lomblevelű fákban és cserjékben is megél: életmódját még nem ismerjük eléggé - Kétpettyes virágcincér
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Vadonia nembe van besorolva. - szerk.
Változata:
1. A szárnyfedők középső fekete foltja hiányzik. - Ritka (Budapest)
ab. uninstigmata PIC
A hímek hátulsó lábszárának csúcsán csak 1 sarkantyú van. Az előtor háta többnyire erősen, de mégis ritkábban pontozott, szabad szemmel fényesebbnek látszik.
A hátulsó combok külső oldalát rövid és lesimuló szőrök fedik. Az előtor háta sűrűn és durván pontozott, a pontok csaknem érintkeznek. A fej és az előtor felálló szőrözete sárgás. Teste fekete, szárnyfedői vörösesbarnák, középen 1-1 kerek fekete folttal, azonkívül a varrat keskenyen fekete. Termete zömökebb. 11-14 mm.
Előfordul a Balkán félszigeten, északon Horvátországig. Faunaterületünkön csak Horvátországban találták (Velebit). A lárva életmódját nem ismerjük.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Vadonia nembe van besorolva. - szerk.
Változata:
1. A szárnyfedőkön a varrat széles sávban fekete, de a korong fekete foltja nem olvadt bele a varratszegélybe. - Ritka (Velebit)
[ab. Kaszabi HEYR.]
A hátulsó combok külső oldalát hosszú, elálló, sárgás szőrök fedik. Az előtor háta ritkábban pontozott, a pontok köze fénylő. A fej és az előtor háta hosszú, felálló, többnyire barna szőrözettel fedett. A szárnyfedők töve is felálló szőrözettel. Teste karcsúbb, fekete, szárnyfedői többnyire tégla- vagy barnásvörösek, a korong közepén 1-1 nagy, kerek fekete folttal, azonkívül fekete még a varrat, a tőszegély és a csúcs, valamint többnyire a szárnyfedők utolsó ötöde. 11-14 mm.
Előfordul Dél-Franciaországban, Magyarországon, Galíciától Podólián át Besszarábiáig. Magyarországon főleg az Alföld homokos-szikes helyein található, s olykor gyakori. Az imágót főleg cickafarkon, ökörfarkkórón stb. találjuk június-júliusban. A lárva életmódját nem ismerjük (= adusta KRAATZ) - Alföldi virágcincér
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Vadonia nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. Szárnyfedőin a varrat fekete szegélye keskeny, és a csúcs alig, vagy egyáltalán nem fekete. Az Alföld homokbuckás helyein igen gyakori
ab. litigiosa MULS.
2. Szárnyfedői teljesen feketék. Ritka
ab. Pfuhli REINEK
Az előtor háta elöl mindig jól láthatóan befűződött, alakja többé-kevésbé harang alakú . A szárnyfedők csúcsa többnyire öblös.
A szárnyfedők szőrözete rövid és gyér, többé-kevésbé ferdén felálló vagy lesimuló, a csúcs lemetszett vagy öblösen kimetszett, többnyire éles külső és éles belső varratszöglettel (4. alnem: Leptura s. str.).
A hátulsó lábfej 1. íze rövidebb, mint a csáp 3. és 4. íze együttesen, és az első 3 lábfejíz rövidebb, mint a csáp 3-5. íze együttesen .
Az előtor hátát hosszú és többé-kevésbé felálló szőrözet fedi.
A csápok feketék, a 4-8. ízek töve sárga . Teste a lábaival együtt fekete, szárnyfedői sárgásbarnák, oldalszegélye és a csúcsa elmosódottan sötétbarna vagy fekete, olykor a vállcsúcs mögött az oldalszegélyén hosszúkás folttal. A szárnyfedők vége ferdén befelé lemetszett, kerekített szögletekkel. Az előtor korongja kétoldalt gyengén benyomott, pontozása sűrű és erős, a szárnyfedők pontozása a vállon sem erősebb, mint az előtoré. A hímek hátulsó lábszárának végén 2 sarkantyú van, az 5. haslemez vége gyengén kikanyarított, a vége kissé benyomott . 8-10 mm.
Előfordul Észak- és Közép-Európa hegyvidékein, faunaterületünkön a Kárpátokban; Magyarországon eddig csak Sopron környékén (Tolvaj-árok), a Bakony hegységben (Zirc) és a Tornai Karszt területén találták. Lárvája a luc- és erdeifenyőben, valamint nyár, bükk, tölgy korhadó ágaiban fejlődik. A bogár június júliusban rajzik, főleg ernyősvirágokon található. Nálunk nagyon ritka, a Kárpátokban gyakori (= delineata CSIKI)
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Változata:
1. Szárnyfedői egyszínű sárgásvörösek, legfeljebb az oldalszegély elöl sötétebb. A törzsalakkal együtt fordul elő és nem ritka (= simplonica auct. nec FAIRM.)
ab. fallax HEYR.
A csápok egyszínű feketék, vagy ha világosak is, nincs a középső ízek tövén világos gyűrű.
Szárnyfedői, különösen oldalt középen nagyon durván pontozottak. Az 5. haslemez vége a hímeken kikanyarított és felülete benyomott . Az előtor háta is durván pontozott, a töve előtt harántul mélyen benyomott, a korong pontozása nem ráncolt. A szárnyfedők vége egyenként ferdén a varrat felé lecsapott, lekerekített szögletekkel. Teste fekete, szárnyfedői sárgásvörösek, a korong közepén 1-1 fekete kerek folttal, azonkívül a szárnyfedők csúcsa is fekete (, ). 12-17 mm.
Előfordul Közép-Európa hegyvidékein, a Kaukázusban, valamint Iránban. Faunaterületünkön a Kárpátokban elterjedt, de mindenütt ritka. A lárva életmódját nem ismerjük. Az imágó július-augusztusban repül, főleg ernyősvirágokon található
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A szárnyfedők fekete kerek korongfoltja nagy és kiterjedt . A törzsalak között ritka (Kassa, Munkács, Ferencfalva)
[ab. Dejeani GANGLB.]
2. A szárnyfedők fekete korongfoltja kicsi, hosszúkás és rézsútosan elhelyezett . - Az Északi- és Keleti-Kárpátokban nem ritka
[ab. obliquesignata JUREČEK]
3. A szárnyfedők fekete korongfoltja 2-2 kis foltra osztott . - Ritka (Ferencfalva, Kuzy)
[ab. bisbisignata PLAV.]
4. A szárnyfedők fekete korongfoltja teljesen hiányzik . - A törzsalak között nem ritka
[ab. impunctata HEYD.]
A szárnyfedők pontozása sűrű, de nem feltűnően durva.
A hímek hátulsó lábszárának a végén csak 1 sarkantyú van. Az 5. hasszelvény vége a hímeken mélyen kimetszett, és csaknem egész hosszában bemélyedt . Teste fekete, szárnyfedői sárgásvörösek, a csúcsuk fekete. A halánték a szemek mögött nagyon rövid és hirtelen elszűkül. A hímek hátulsó lábszára széles és lapos, külső éle erősen görbült. A szárnyfedők külső csúcsszöglete hegyes, varratszöglete tompa . Az előtor hátának pontozása durva, de nem összefolyó, szőrözete hosszú, felálló. 10-14 mm.
Előfordul Dél-Európában és a Szovjetunió európai részének déli felében. Faunaterületünkön meglehetősen ritka: Magyarországon eddig csak a Kőszegi- és a Soproni-hegységből, valamint Zala megyéből (Zalalövő) és Budapest környékéről (Nagytétény) ismerjük. A lárva életmódjáról semmit sem tudunk. Az imágó cickafarkon, különböző ernyősvirágokon, virágzó szedren található június-júliusban
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
A hímek hátulsó lábszárának a végén 2 sarkantyú van.
A hímek 5. haslemezének a vége mélyen kimetszett, és a szelvény vége szélesen benyomott . A szárnyfedők vége ferdén befelé lecsapott, és szögletei tompák, kerekítettek . Az előtor háta nagyon sűrűn és durván pontozott, a pontok érintkeznek egymással, nincsenek köztük közterek, emiatt felülete fénytelennek látszik. Halántéka az erősen kiugró szemek mögött rövid, keskeny, és hirtelen elkeskenyedik. Az előtor és a fej szőrözete hosszú, felálló, sűrű és barna. Teste fekete, szárnyfedői egyszínű sárgásvörösek. 9,5-12 mm.
Előfordul a Balkán félszigeten és Horvátországban, faunaterületünkön eddig csak a Bánságból ismerjük (Mehádia). Életmódjáról semmit sem tudunk.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
A hímek 5. haslemezének a vége egyenesen lemetszett, nem kikanyarított, a vége gyengén benyomott . A szárnyfedők vége ferdén lemetszett és gyengén kikanyarított, külső és belső szögletük éles. Az előtor háta erősen domború, töve harántul benyomott, és felülete durván vagy finomabban pontozott; a pontok csak helyenként folynak össze ráncokba, vagy nem is érintkeznek. Testük fekete, lábaik részben vagy egészen vörösek, szárnyfedőik vörösek vagy fekete foltokkal.
A szárnyfedők pontozása, különösen középen, sokkal durvább, mint az előtoron. Az előtor pontozása durva és sűrű, a korong oldalán helyenként összefolyó, szőrözete hosszú, sűrű és barna. Teste fekete, szárnyfedői egyszínű barnásvörösek, lábai barnák vagy barnásvörösek, de az elülső comb vége és a lábszár, valamint a középső lábszár és a lábfejízek világosabb barnák vagy sárgásbarnák. 12-18 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európában, a Kaukázusban, Kisázsiában, keleten Iránig. Faunaterületünkön szórványosan elterjedt és a hegyvidékeinken fordul elő. Magyarországon ez ideig a Mecsek hegységből (Pécs), a Kőszegi-hegységből és a Bakonyból (Zirc) ismerjük. Lárvája tölgyben és valószínűleg más lomblevelű fák korhadó ágaiban is fejlődik. Az imágó július-augusztusban repül, és főleg virágokon található
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
A szárnyfedők pontozása gyér, középen sem erősebb, mint az előtoron; az előtor pontozása középen finom és szórt, oldalt erősebb, de nem összefolyó, szőrözete felálló, hosszú és barna. Teste fekete, a szárnyfedői világos vörösbarnák, a csúcs kiterjedten fekete, korongján 1-1 kerek folt van . A potroh vége szőrös, lábai sárgásvörösek, de a combok töve elmosódottan fekete. 11-16 mm.
Előfordul a Balkán-félszigeten, valamint Kisázsián át Szíriában és Iránban. Faunaterületünkön csak Erdélyből (Kerci-havasok, Csernáton, Vidombáki völgy) és a Bánságból (Herkulesfürdő, Szemenik) ismerjük. Életmódját még nem kutatták ki.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Az előtor hátát rövid, lesimuló szőrözet fedi, vagy majdnem csupasz.
Szárnyfedőik az elülső harmadban igen durván és mélyen pontozottak, a pontozás már a középen is finomabb, majd a vége felé fokozatosan finomodik, de a pontok élesen bemélyedtek, és a köztereik recézettek. Feje nagyon sűrűn és durván, az előtor háta még durvábban pontozott, de a pontozás kevésbé sűrű; a korong közepén olyan nagy pontokkal, mint a szárnyfedők tövén a váll körül, meglehetősen fénylő. Teste fekete, a felület szőrözete rövid és sötét, a pajzsocska és az előtor hátulsó szegélye a ♀ esetében aranysárga szőrszegéllyel. A hímek pajzsocskája ezüstösen szőrözött. 14-18 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európa hegyvidékein, Észak-Európa déli felében, Angliában, keleten a Kaukázusig és Iránig. Faunaterületünkön a hegyvidéken, főleg a Kárpátokban nagyon gyakori, Magyarországon ritka, középhegységeink magasabb pontjain fordul elő (Mecsek hegység; Kőszeg és Sopron környéke; Bükk hegység: Garadna-völgy, Nagyvisnyó; Balaton-felvidék: Tátika; Budai-hegyek: Hárs-hegy stb.). Lárvája többnyire bükkfában fejlődik, de gyertyánban, tölgyben, égerben, nyírben és gesztenyében is megtalálható. Száraz fák még nem korhadó ágaiban él. A bogarak június-júliusban rajzanak, meleg, szélcsendes, napfényes időben ernyősvirágokon, bodzán stb. találhatók - Hegyi virágcincér.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A szárnyfedők rövid szőrözete nem fekete, hanem világossárga vagy szürkés. A törzsalakkal együtt fordul elő, gyakori
ab. Stichae HEYR.
2. Szárnyfedői nem feketék, hanem sötétebb vagy világosabb barnássárgák. Ritka, faunaterületünkön eddig csak a Kárpátokból került elő (= ochracea auct. non FAUST)
[ab. oehraceipennis PIC]
A szárnyfedők pontozása finomabb, vagy finom és egészen sűrű, vagy elöl, különösen a szegélyen durva ugyan, de hátrafelé elmosódó és a pontok nem élesen bemélyedtek, sűrűk és fényesek. Az előtor háta nagyon sűrűn pontozott, a pontok még a korong közepén is érintkeznek vagy összefolynak.
Mindkét ivar fekete, szárnyfedői vörösek, de a csúcs és egy ezzel összefüggő szív alakú folt a varraton fekete . A hímek 5. haslemeze a csúcsán lemetszett vagy legfeljebb gyengén öblös . Az elülső lábszárak sárgásvörösek, fekete csúccsal, a hímek hasa vöröses, a nőstényeké barna vagy fekete. Szárnyfedői elöl durvábban pontozottak, az előtor háta domborúbb, középen gyérebben pontozott. 14-19 mm.
Előfordul a Földközi-tenger mellékén, kelet felé Iránig és a Kaukázusig, valamint a Krím-félszigetig. Faunaterületünkön csak Horvátországban (Velebit) fordul elő. A lárva életmódját nem ismerjük, a bogár július-augusztusban repül, és virágokon található
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
A ♂ fekete, szárnyfedői sárgásbarnák, lábszárai és lábfejízei ugyancsak sárgásbarnák, de a lábszárak vége sötét. A ♀ fekete, de az előtor háta és a szárnyfedők vörösbarnák, lábszárai, lábfejei vörösesek, az elülső comb is részben a tövén világosabb. A hímek 5. haslemeze a végén mélyen kimetszett, kétoldalt éles fogban kihúzott . A szárnyfedők pontozása elöl is finom és szórt, a közepétől még finomabb és egyenletes. Az előtor háta nagyon sűrűn, ráncolva pontozott, a pontok középen is érintkeznek egymással, felülete zsírfényű . 10-19 mm.
Előfordul Európában és Észak-Afrikában, keleten Szibérián át a Bajkál-tóig. Faunaterületünkön a hegyvidék lakója, különösen a Kárpátokban mindenütt gyakori. Magyarországon ritka, a középhegységeink magasabb pontjain fordul elő, ahol a lárvák tápnövénye, az erdei- vagy lucfenyő tenyészik. A lárvák főleg öreg rönkökben, korhadó törzsekben fejlődnek; a bogarak júliustól szeptemberig találhatók, főleg virágokon (= rubrotestacea ILL., Ješatkoi VÁVRA) - Vörös virágcincér.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A ♀ fején a szemek között olykor 2 vöröses folt lép fel. - Ez a forma nálunk gyakoribb, mint a törzsalak (= maculiceps GABR.)
ab. occipitalis MULS. ♀
2. Olyan, mint az előző, de a fejtető vörös foltjai egységes nagy folttá folytak össze. - Gyakori
ab. notaticeps PODANY ♀
3. A ♀ előtora elöl és hátul feketén szegélyezett, az elülső szegély közepén félkör alakú fekete folttal. - Ritkább
ab. semicirculata G. SCHMIDT ♀
4. Némelykor a ♀ előtorának háta vörös ugyan, de elöl és hátul, valamint 2 hosszanti sáv fekete. - Ritka (Zólyom megye, Borszék)
[ab. Salzmanni HUBENTH. ♀]
5. Olykor a ♀ előtora fekete, csak oldalt van 1-1 keskeny, vörös oldalfolt. - Ritka (Munkács)
[ab. Sattleri BICKH. ♀]
6. A ♀ szárnyfedői világos sárgásbarnák, mint a hímeken. Az előtor elülső és hátulsó szegélye fekete, utóbbin a középen fekete, hegyes folttal, korongja egy négyszögű, az elülső szegéllyel összefüggő fekete középfolttal. - Ritka (Északi- Kárpátok: Lópér)
[ab. combinata ROUBAL ♀]
A hátulsó lábfej 1. íze nagyon hosszú, olyan hosszú, mint a 3. és 4. csápíz együttvéve, a lábfej első 3 íze hosszabb, mint a 3-5. csápíz együttesen ().
Az előtor hátát rövid és lesimuló szőrözet fedi, úgyhogy az előtor majdnem csupasznak tűnik. Az előtor háta domború, elöl és hátul harántul benyomott, hosszanti középbenyomat nélkül, emiatt felülete erősen domború, rövid, olyan hosszú, vagy alig hosszabb, mint amilyen széles. Teste fekete, szárnyfedői a ♀ esetében egyszínű téglavörösek, a ♂ esetében sárgásbarnák, de az oldalszegélye és a csúcsa fekete. Felülete gyéren és felületesen pontozott, a ♂ kissé fénylő, a ♀ teljesen fénytelen, szőrözete sötét. 9-11 mm.
Előfordul Európa hegyvidékein, keleten Szibérián át a Bajkál-tóig. Faunaterületünkön a Kárpátok egész területén nagyon gyakori, Magyarországon ritka (Kőszeg és Sopron környéke, Tihany, Mecsek hegység, Sárszentbalázs, Siófok, Tarcsa, Cenk, Budai-hegyek). Lárvája erdeifenyőben vagy lucfenyőben fejlődik, száraz törzsekben és ágakban egyaránt megtalálható. Az imágó főleg az ernyősvirágokat kedveli, s június-júliusban rajzik.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Anastrangalia nembe van besorolva. - szerk.
Az előtor hátát sűrű és hosszabb lesimuló szőrök fedik, amelyek közül főleg oldalt felálló szőrök erednek. Előtora keskenyebb és hosszabb, kevésbé domború, a töve előtt középen többnyire hosszirányban kissé benyomott. Teste fekete, a ♀ szárnyfedői csak nagyon ritkán egyszínű téglavörösek, többnyire legalább az oldalszegély vagy egy folt a váll mögött a szegélyen fekete. A ♂ szárnyfedői is oldalt többnyire szélesen feketén szegélyezettek.
A halánték a szemek mögött hosszú , alig keskenyedő, és a nyaknál hirtelen befűződött, ami miatt hátul az oldalszöglete élesebben vagy tompán kiálló. A ♂ paramerái több mint kétszer hosszabbak a szélességüknél, a penis hegyesebb, oldalnézetben kevésbé hajlott . Teste fekete, a ♂ szárnyfedői fénylő sárgásbarnák, széles fekete oldal- és csúcsszegéllyel, varratuk is fekete. A ♀ szárnyfedői fénytelen téglavörösek, keskeny fekete oldalszegéllyel, amely a vállbütyöknél a legszélesebb, és hátrafelé fokozatosan elkeskenyedik, keskeny fekete csúcsszegéllyel, és elmosódott nagy korongfolttal a varrat mentén, amely olykor a varratnál osztott. 9-15 mm.
Előfordul Európában, főleg a magasabb hegyvidéken, valamint a Kaukázusban és a vele összefüggő hegyrendszerekben Észak-Iránig. Faunaterületünkön a Kárpátok egész vonulatában gyakori, Magyarországon ritka, eddig csak Kőszeg és Sopron környékén gyűjtötték. Lárvája lucfenyőben és jegenyefenyőben él. Az imágó főleg ernyősvirágokon található (= cincta FABR., mediotincta CSIKI).
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Anastrangalia nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A hímeken a fekete szín annyira kiterjedt, hogy a barnássárga alapszínből csak 1 - 1 háromszögű folt maradt meg a szárnyfedők tövén. - Ritka (Horvátország)
[ab. triangulifera REITT. ♂]
2. A ♀, olykor a ♂ szárnyfedői is teljesen feketék, a bogár egyszínű fekete. – A ♀ gyakori, az egyszínű fekete ♂ nagyon ritka
ab. chamomillae FABR.
3. A ♀ szárnyfedői vörösek, csúcsszegélye keskenyen fekete, oldalszegélyén a válltól hátrafelé keskenyedő és elenyésző fekete sávval. - A nőstények között ez a leggyakoribb változat (= lineolata CSIKI)
ab. limbata LAICH. ♀
4. A ♀ szárnyfedői egyszínű vörösek, sem a csúcson, sem a szegélyen nem feketék. Ritka (Herkulesfürdő)
[ab. graeca PIC ♀]
5. A ♀ szárnyfedői nem vörösek, hanem barnássárgák, mint a ♂ esetében; az oldalszegély mellett feketék. - Ritka (Északi-Kárpátok: Vrátna-völgy, Trencsén, Magas-Tátra)
[ab. Reyi HEYD. ♀]
6. A ♀ szárnyfedői feketék, de a fekete oldalszegély mellett keskeny vörös sávval. A törzsalak között ritka (Északkeleti-Kárpátok: Kuzy)
[ab. melanota FALD. ♀]
7. A ♀ szárnyfedői feketék, de a tövükön, a csúcs előtt és az oldalszél mellett vörösek. - A Kárpátokban nem ritka
[ab. Starki SCHILSKY ♀]
8. A ♀ szárnyfedői feketék, csupán a csúcs előtt van 1-1 vörös folt. - Ritka (Lokve)
[ab. brevesubapicalis PIC ♀]
9. A ♀ szárnyfedői feketék, de a tövén van 1-1 elmosódott vörös folt. - Ritka (Tátra)
[ab. basinotata PIC ♀]
A halánték a szemek mögött rövid , széles ívben kiálló oldalszöglet nélkül. A ♂ paramerái rövidebbek, penise tompább, oldalnézetben igen erősen hajlott . Teste fekete, a 3 szárnyfedői világos sárgásbarnák, fekete csúcsszegéllyel és elmosódott szegélyű, keskeny fekete oldalsávval. A ♂ szárnyfedői világosabb vörösbarnák vagy téglavörösek, keskeny fekete csúcsszegéllyel és többnyire elmosódott, nagyon keskeny oldalszegéllyel, amely utóbbi gyakran hiányzik is. 8,5-12 mm.
Előfordul Észak-Európában, a Szovjetunió európai felének északi részén, valamint Közép-Európa magasabb hegyvidékein. Faunaterületünkön a Kárpátokban elterjedt, de csak szórványosan fordul elő és elég ritka. Elterjedési adatai alapján boreoalpesi fajnak tartják. Életmódját, lárváját nem ismerjük kielégítő módon, de valószínű, hogy lárvája tűlevelű fák száraz ágaiban él.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Pterolophia nembe van besorolva. - szerk.
A test felületét hosszú és sűrű, molyhos szőrözet fedi (5. alnem: Lepturobosca REITT.). - A szőrözet sárgászöld, és a test fekete alapszínét elfedi. Az előtor háta középen hosszában benyomott, töve csak középen benyomott, harántbenyomat nélkül. Fekete csápja a 3. íztől a tövén sárgagyűrűs. Szárnyfedői nagyon sűrűn pontozottak, az előtor pontozása durvább, ráncolt. Olykor a szárnyfedők oldalszegélye mellett a váll mögött sárga folt húzódik . 14-22 mm.
Előfordul Észak- és Közép-Európában, a palearktikus Ázsia északi felében keleten Mandzsúria északi részéig és a Szahalin szigetekig. Faunaterületünkön a hegyvidék lakója, a Kárpátok alhavasi régiójában mindenfelé gyakori; Magyarországon ritka, eddig csak Sopron környékéről ismerjük. Lárvája lucfenyőben él, de életmódját még nem ismerjük kielégítően. A bogár június-júliusban virágokon, főleg bodzán és fehér zászpán (Veratrum album) található - Alhavasi virágcincér.
A szárnyfedők vége kívülről lekerekített, a varratszögletük is tompa . Az előtor hátát hosszú, felálló, sűrű sárgás szőrözet fedi (1. alnem: Lepturalia REITT.). - Teste fekete, szárnyfedői sárgásbarnák, legfeljebb a szárnyfedők oldalszegélye hátul és a csúcson kissé elsötétedett. Az előtor háta durván és sűrűn pontozott, töve előtt mély és széles harántbenyomattal; a szárnyfedők pontozása finomabb, mint az előtor korongján. 13-18 mm.
Előfordul Európa északi felében, Közép-Európa hegyvidékein és Szibériában. Faunaterületünkön eddig csak Szlovákiában (Rozsnyó) és Erdély több pontján (Kászon, Kolozsvár, Balánbánya stb.) találták, de ritka. Lárvája nyírfában él.
[nigripes DE GEER] akt.: [Lepturalia nigripes] - szerk. Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Lepturalia nembe van besorolva. - szerk.
Változata:
1. A szárnyfedői téglavörös színűek. - Ugyancsak nagyon ritka (Rozsnyó, Túróc m., Margitfalva)
[ab. rufipennis BLESS.]
A szárnyfedők vége ferdén befelé lemetszett vagy kikanyarított. külső és belső szöglete többnyire éles .
A hátulsó lábfej 1. és 2. ízének talpán finom, sima, fénylő hosszanti barázda húzódik (2. alnem: Pedostrangalia SOK. = Sphenalia J. & K. DAN.).
Az előtor háta szélesebb, mint amilyen hosszú, oldalt az elülső harmadban többnyire jól látható tompa dudorral . Feje a szemek előtt rövid és széles . A felület pontozása finom és elmosódott, a szárnyfedők pontjai kissé ráspolyszerűek. A szárnyfedők és a mell, valamint a csápok feketék, szárnyfedői gyenge kékes fénnyel, feje, előtora, potroha és lábai sárgásvörösek, de a lábszárak csücske, valamint a lábfejei sötétek. 7,5-15 mm.
Az előtor háta szélesebb, mint amilyen hosszú, oldalt az elülső harmadban többnyire jól látható tompa dudorral . Feje a szemek előtt rövid és széles . A felület pontozása finom és elmosódott, a szárnyfedők pontjai kissé ráspolyszerűek. A szárnyfedők és a mell, valamint a csápok feketék, szárnyfedői gyenge kékes fénnyel, feje, előtora, potroha és lábai sárgásvörösek, de a lábszárak csücske, valamint a lábfejei sötétek. 7,5-15 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európában, Délnyugat-Ukrajnában és a Kaukázuson túl. Faunaterületünkön szórványosan sokfelé előfordul, különösen az alacsonyabb hegyvidék és dombvidék lomblevelű erdőiben, főleg xerotherm helyeken. Lárvája különböző lomblevelű fákban (tölgy, bükk, szil, vadgesztenye) fejlődik. Az imágó vagy a fák lombozatán, vagy virágzó cserjéken található május végétől júliusig.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Pedostrangalia nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. Szárnyfedői is egyszínű sárgásvörösek - A törzsalaknál nem ritkább, vele együtt fordul elő (= ferruginea MULS.)
ab. rubra FOURCR.
2. Szárnyfedői a tövükön feketék, a folt hátul elmosódott, majd vörösessárgák; egyebekben olyan, mint a törzsalak. - Ritka
ab. diversipennis K. DAN.
3. Feje és előtora fekete, szárnyfedői sárgásbarnák, hasa fekete, lábai sötétebbek, mint a törzsalak esetében. - Ritka (Budapest, Leányfalu, Siófok)
ab. labiata MULS.
4. Olyan, mint a törzsalak, de a fekete szárnyfedőkön elöl 1-1 nagy és elmosódott vörösesbarna folt van. - Ritka (Budapest)
ab. rufonotata PIC
5. Olyan, mint a törzsalak, de a fekete szárnyfedők oldalszegélye, főleg a váll mögött sárgásvörös. - Ritka (Zágráb)
[ab. rufomarginata MULS.]
6. Teste teljesen fekete, csak a szájrészek sárgák. - Igen ritka (Budapest)
ab. fulvilabris MULS.
Az előtor háta keskenyebb, hosszabb, mint amilyen széles, oldalt az elülső harmadban kiugró tompa szöglet nélkül . Feje a szemek előtt hosszabb és keskenyebb . Az előtor töve előtti harántbenyomatot a korong kiemelkedése kettéosztja.
Hasa fekete, feje fekete, vörös folt nélkül, teste teljesen fekete, csak a lábszárai a végük kivételével világosabb barnássárgák. Az előtor háta finoman és sűrűn, ráspolyozottan pontozott, lesimuló sárga szőrökkel fedett. A szárnyfedők pontozása szórt, ugyancsak ráspolyszerű, de még finomabb, mint az előtoron. Az előtor háta középen, a töve előtt lapított. 12-18 mm.
Észak- és Közép-Európa hegyvidékein honos, de előfordul Ukrajnában és Kisázsiában is. Faunaterületünkön a Kárpátokban sokfelé előfordul, de mindenütt ritka. Lárvája valószínűleg tűlevelű fákban fejlődik; életmódját nem ismerjük. A bogár június-júliusban ernyősvirágokon figyelhető meg.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Pedostrangalia nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. Olyan, mint a törzsalak, teljesen fekete, de lábszárai is feketék. - Gyakoribb, mint a forma typica
[ab. perobscura REITT.]
2. Olyan, mint a törzsalak, de szárnyfedői sárgásbarnák, lábszárai világosak. - Nálunk ez a forma a leginkább elterjedt
[ab. auriflua REDTB.]
3. Olyan, mint az ab. auriflua REDTB., de a szárnyfedők tövében 1-1 sötét folt látható. - Előfordul a törzsalakkal együtt, de ritka (Gömör, Fehérpatak)
[ab. basipuncta FLEISCH.]
Fekete, de a potroha és a homlok a szemek között a fejtetővel együtt vörös. Teste karcsúbb, csápja vastagabb, pontozása finomabb és szórtabb, a felület szőrözete fekete vagy barna. Az előtor háta domborúbb, töve előtt középen alig lapított. 10-15 mm.
Előfordul a Földközi-tenger keleti medencéjében, a Balkán-félszigeten és Kisázsiában. Faunaterületünkön eddig csak Horvátországból és a Bánságból (Cserna-völgy) került elő. Lárváját, átalakulását nem ismerjük. Az imágó ernyősvirágokon található.
[verticalis GERM.] akt.: [Pedostrangalia verticalis] - szerk. Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Pedostrangalia nembe van besorolva. - szerk.
A hátulsó lábfej 1. és 2. íze alul egyenletesen szőrözött, fényes középbarázda nélkül (kivételesen csak a 2. íz közepéig barázdált).
Az előtor hátának töve előtt széles és mély harántbarázda húzódik, amely középen nincs megszakítva: az előtor elöl többé-kevésbé erősen befűződött () (3. alnem: Stenura GANGLB.)
Az előtor háta olyan hosszú, vagy rövidebb, mint amilyen széles a tövén.
Szárnyfedői egyszínű feketék vagy egyszínű vörösek, sárga vagy fekete harántcsíkok nélkül; olykor a fekete alapon elmosódó világos foltokkal, vagy vörös alapon elmosódott fekete foltokkal. Az előtor háta a hátulsó szögletektől előrefelé fokozatosan keskenyedő. Teste fekete, az előtor háta vörös, de az elülső és hátulsó szegélye gyakran fekete, az előtor háta finoman és szórtan pontozott. A szárnyfedők pontozása erősebb és sűrűbb, a közepétől fokozatosan erősödő, és egyenletesen ráspolyszerű, zsírfényű, rövid, lesimuló sötét vagy sárgás szőrözettel. 18-27 mm.
Előfordul Európa hegyvidékein, a Szovjetunió európai részében, a Kaukázusban, valamint a Távol-Keleten Észak-Mongóliától Japánig. Faunaterületünkön az Északkeleti-Kárpátokban, a Bánságban (Herkulesfürdő) és Horvátországban (Papuk-hegység) találták. Lárvája a lomblevelű fák kérge alatt él, valószínűleg juharfában. A bogár június-júliusban virágokon található.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Leptura nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. Olyan, mint a törzsalak, fekete, és az előtor háta vörös, de a szárnyfedők töve és az elülső combok külső oldala vörös. - Ritka (Paszika)
[ab. basalis PLAV.]
2. Olyan, mint a törzsalak, fekete, és az előtor háta vörös, de a szárnyfedők töve és a pajzsocska körül sötétvörösen szegélyezettek. Az előtor háta elöl és hátul feketén szegélyezett, hátul egy villás középvonal fekete. - Ritka (Borzsava)
[ab. Roubali JEŠATKÓ]
3. Olyan, mint a törzsalak, fekete, és az előtor háta vörös, de a tor elülső és hátulsó szegélye fekete. A szárnyfedők válla elmosódottan vöröses, az elülső combok vége és a lábszár világos, a szárnyfedők töve sárgásan, egyebütt sötéten szőrözött. Ritka (Borzsava, Gyertyánliget)
[ab. Jurečeki JEŠATKÓ]
4. Teste narancsvörös, de a feje, a csápok nagy része, a mell és a lábak részben feketék. - Herkulesfürdő
[ab. heros REITT.]
5. A szárnyfedők sárgásvörösek sárga szőrözettel, a varrat mellett elkülönített hosszanti fekete sávval, amely a középen hátrafelé horogszerűen behasított, de a csúcsot nem éri el. Lábai vörösek. - Ritka (Borzsava)
[ab. Anniae JEŠATKÓ]
6. A szárnyfedők vörösesbarnák, lant alakú barna sávval, amely a csúcsig terjed. Alul fekete, lábai sárgásvörösek, csápjai részben barnák. - Ritka (Borzsava)
[ab. Obenbergeri JEŠATKÓ
7. Olyan, mint az ab. heros REITT., de a homlokon 2 vörös folt van, a halánték a szemek mögött és a homlok a csápgödrök előtt vörös. - Ritka (Ung-völgy)
[ab. rubromaculata PLAV.]
8. Teste fekete, az előtor háta vörös, fekete szegéllyel és a pajzsocska előtt 2 hosszúkás fekete folttal. A lábszárak és lábfejek vörösek, az elülső és középső combok részben vörösek. A fekete szarnyfedőket sárga szőrözet borítja. - Ritka (Paszika)
[ab. stictipes HEYR.]
Szárnyfedői feketék, sárga harántcsíkokkal, vagy sárgák, fekete harántcsíkokkal; ezek gyakran foltokra osztottak. Az előtor háta a hátulsó szögletektől majdnem a közepükig párhuzamosak, elöl mélyen befűződöttek.
Az előtor hátát elöl is, hátul is, valamint a halántékot sűrű, lesimuló, aranysárga szőrözet fedi. Teste fekete, csápjai feketék (♂) vagy sárgásvörösek (♀), szárnyfedői sárgásvörösek 3 rézsútos fekete harántcsíkkal és fekete csúccsal. Lábai feketék, részben sárgásvörös combokkal és lábszárakkal (♂), vagy sárgásvörösek, fekete combtővel (♀). A szárnyfedők fekete harántcsíkjai a varrattól az oldalszélig terjednek . 12-23 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európában és Délnyugat-Ukrajnában. Faunaterületünkön a hegyvidék lakója, szórványosan sokfelé gyűjtötték, de ritka. Lárvája bükkben, gesztenyében, égerben, nyírben, dióban, fűzben és nyárfélékben fejlődik. Főleg öreg rönkökben és évek óta heverő száraz törzsekben található. Az imágó júniustól augusztusig rajzik, előszeretettel tartózkodik virágokon, főleg bodzán.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Leptura nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
A szárnyfedők rajzolata változó , amennyiben a fekete harántsávok különbözőképpen megszakadhatnak vagy kiterjedtebbek. A változatai közül csak az ab. lugdunensis PIC gyakori, a többi mind ritka vagy nagyon ritka. A változatok a törzsalakkal együtt fordulnak elő:
1. ab. bidivisa PLAV. (L); 2. ab. Desiderii HEYR. (M); 3. ab. subreducta PIC (N); 4. ab. Burglini PODANY (O); 5. ab. lugdunensis PIC (P); 6. ab. Viturati PIC (Q); 7. forma typica (R); 8. ab. algerica PIC (S) és 9. ab. Mesmini PIC (T).
Az előtor hátát sárga vagy szürkés, a halántékot barna vagy fekete szőrök fedik, az előtor elülső és hátulsó szegélye mentén a szőrözet nem tömörül sűrű szőrbojtba. Teste fekete, szárnyfedői sárgák vagy sárgásbarnák, 3 fekete harántcsíkkal és fekete csúccsal, a varrat is végig fekete, valamint a tőszegély és a váll csúcsa, úgyhogy a tőszegély a vállnál az 1. fekete harántsávval összekötött. 11 -A 19 mm.
Előfordul egész Európában és Szibériában, keleten Észak-Koreáig és a Szahalin-szigetekig, délen Észak-Mongóliáig. Faunaterületünkön a hegyvidéken elterjedt és nem ritka, az alföldön ritka (Makó, Kalocsa, Bátorliget, Vörs). Lárvája polifág, főleg lomblevelű fákban fejlődik (éger, fűz, nyír, nyár, som stb.), öreg rönkökben, kiszáradt törzsekben található. Az imágó június végétől augusztusig rajzik, s főleg ernyősvirágokat kedvel.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Leptura nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
A szárnyfedők rajzolata igen változékony, s azokat a szemlélteti. Valamennyi között leggyakoribb a törzsalak, a változatok között pedig az ab. divisa PLAV. és ab. Kolosovi PLAV., a többi változat ritka vagy nagyon ritka. Faunaterületünkön eddig csak a következő sorszámú változatok kerültek elő: 1., 2., 3., 5., 6., 10., 11., 15., 20., 26., 27., 30., 31., 32., 35., 37., 38., 39., 45., 47.
1. ab. Heyrovskyana JEŠATKÓ (A); 2. ab. dichroa JEŠATKÓ (B); 3. ab. vihorlatensis HEYR. (C); 4. ab. semibrunnea KUDLA (D); 5. ab. morvandica PIC (E); 6. ab. carpathica HEYR. (F); 7. ab. Hlávkai JEŠATKÓ (G); 8. ab. bidivisa SCHMIDT (H); 9. ab. latifasciata TEN. (I); 10. ab. Sekerai KUDLA (J); 11. ab. inexpectata PODANY (K); 12. ab. Smetanai HEYR. (L); 13. ab. Plavilščikovi KOL. (M); 14. ab. Podanyi HEYR. (N); 15. ab. benedicta PIC (O); 16. ab. Lekeši HEYR. (P); 17. ab. moravica KUDLA (Q); 18. ab. posticemaculata HEYR. (R); 19. ab. multidivisa KUDLA (S); 20. ab. notatipennis PIC (T); 21. ab. Roubali PODANY (U); 22. ab. pseudomultidivisa HEYR. (V); 23. ab. tridivisa PLAV. (W); 24. ab. Niedli PODANY (X); 25. ab. nova PODANY (Y); 26. ab. ruthena ROUBAL (Z); 27. ab. Guillemoti DESBR. (AA, AC); 28. ab. Tixieri PIC (AB); 29. ab. Josephi ŠTUSÁK (AD); 30. ab. abbreviata GABR. (AE-AF); 31. ab. brachysticta HEYR. (AG); 32. ab. divisa PLAV. (AH-AI); 33. ab. infrequens KUDLA (AJ); 34. ab. divisa PLAV. (AK); 35. ab. Ješatkoi HEYR. (AL); 36. ab. abrupta KUDLA (AM); 37. ab. Kolosovi PLAV. (AN); 38. ab. Balthasari HEYR. (AO); 39. forma typica (AP); 40. ab. posticeconfluens KUDLA (AQ); 41. ab. posticeplagiata PLAV. (AR); 42. ab. decemsignata PLAV. (AS); 43. ab. mosquensis PLAV. (AT-AU); 44. ab. Čejkai HEYR. (AV); 45. ab. brunneonotata HEYR. (AW); 46. ab. eibessensis PIC (AX); 47. ab. lugubris SAHLB. (AY); 48. ab. sexpunctata PLAV. (AZ); 49.ab. quadripustulata PLAV. (BA); és 50. ab. Melgunovi JACOBSON (BB).
Az előtor háta hosszabb, mint amilyen széles a tövén.
Az előtor hátának oldalán jól látható tompa dudorodás emelkedik ki jóval a közepe előtt . A hímek hátulsó lábszárának belső oldalán a közepe táján és a vége előtt éles fogacska van, és ezek között a lábszár fogacskázott . A mellvég közepén a hímeken 1-1 rövid, bordaszerű kiemelkedés húzódik. Teste fekete, a csápok töve (a 3. íztől kezdve), a combok a hátulsó comb végének kivételével, a lábszárak a végük kivételével, a nőstényeken a potroh nagy része is sárga. Szárnyfedői sárgák fekete foltokkal és keresztsávokkal, rajzolata rendkívül variáló. A törzsalakon a csúcs, egy teljes harántsáv a hátulsó harmadban, egy nagy folt a közepe előtt a szegélyén, valamint 3 folt az elülső negyedben (1 a szegélyén, 1 középen és 1 a varraton) fekete . 14-20 mm.
Előfordul egész Európában, valamint Kisázsiától Szíriáig és Iránig. Faunaterületünkön nagyon elterjedt, a hegy- és dombvidék lakója, lomberdők szegélyén, erdei tisztásokon, virágzó cserjéken és főleg ernyősvirágokon közönséges. Lárvája különböző lombosfák kérge alatt el. Az imágó júniustól augusztusig repül (= armata PREYSSL., calcarata FABR.) Tarkacsápú karcsúcincér.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Rutpela nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
Változatait a szemlélteti. Valamennyi a törzsalakkal együtt fordul elő. Valamennyi között a törzsalak a leggyakoribb, a változatok között igen gyakoriak az ab. subspinosa FABR., ab. subsinuata DEPOLI, ab. binotata MULS., ab. separata KAUFM., ab. disconotata PIC., ab. undulata MULS., ab. externepunctata MULS., ab. sinuata FABR., ab. elongata DE GEER, ab. subundulata DEPOLI; a többi változat ritka vagy igen ritka. A faunaterületünkön a sok leírt fajváltozat közül még számosat nem találtak, az ábrázolt változatok közül eddig a következő sorszámúakat mutatták ki: 2., 5., 6., 8., 10., 11., 13., 14., 15., 16., 17., 19., 20., 21., 22., 27., 28., 32., 33., 35., 36., 38., 39., 40., 41., 42.
1. ab. reducta SCHMIDT (A); 2. ab. impunctata MULS. (B); 3. ab. dromensis PIC (C); 4. ab. pacifica PIC (D); 5. ab. pannonica KANABÉ (E); 6. ab. Veselyi HEYR. (F); 7. ab. inovecensis HEYR. (G); 8. ab. externepunctata MULS. (= scutonotata CSIKI) (H); 9. ab. extrema WAGNER (I); 10. ab. binotata MULS. (J-K); 11. ab. Machulkai HEYR. (L); 12. ab. pignetensis PIC (M); 13. forma typica (= integropunctata CSIKI) (N); 14. ab Wünschi ROUBAL (O); 15. ab. separata KAUFMANN (= divisopunctata CSIKI, punctatointegra CSIKI) (P); 16. ab. elongata DE GEER (Q); 17. ab. mimoseparata PIC (R); 18. ab. discobiinterrupta PIC (S); 19. ab. divideconjuncta PODANY (T); 20. ab. subsinuata DEPOLI (U); 21. ab. disconotata PIC (V-W); 22. ab. Nyilasi ROUBAL (X); 23. ab. Richteri HEYR. (Y); 24. ab. pseudalsatica PIC (Z-AA); 25. ab. inclusopunctata PIC (AB); 26. ab. Depolii PIC (AC); 27. ab. flavoinclusa PIC (AD); 28. ab. alsatica PIC (AE); 29. ab. praescutellaris PLAV. (AF); 30. ab. Kriecheldorffi WAGNER (AG); 31. ab. Kaufmanni PIC (AH); 32. ab. sylvestris KAUFMANN (AI); 33. ab. subspinosa FABR. (AJ); 34. ab. pseudokaufmanni HEYR. (AK); 35. ab. subelongata PODANY (AL); 36. ab. subanticeparumpunctata PODANY (AM); 37. ab. manca SCHAUF. (AN); 38. ab. Morilloni PIC (AO); 39. ab. multiguttata ROUBAL (AP); 40. ab. undulata MULS. (AQ); 41. ab. subundulata DEPOLI (AR); 42. ab. Goidanichi DEPOLI (AS); 43. ab. sinuata FABR. (AT); 44. ab. fallaciosa PIC (AU); 45. ab. luteobimaculata PIC (AV); 46. ab. Dayremi PIC (AW); 47. ab. dentatosuturalis KAUFMANN (AX); 48. ab. apicalis KAUFMANN (AY); 49. ab. Perroudi PIC (AZ); 50. ab. prebifenestrata PIC (BA); 51. ab. bifenestrata PIC (BB).
Az előtor hátának oldalai majdnem egyenesek, oldalt kiemelkedő (dudorodás nélkül. A hímek hátulsó lábszárán nincsenek fogak. hanem belül egy erősen hajlott él fut végig.
Teste fekete, szárnyfedői sárgák, fekete foltokkal vagy harántszalagokkal. Felületét, különösen az előtor hátát és a hasoldalt lesimuló aranysárga szőrözet fedi. A csápok és a lábak sárgák, a combok töve többé-kevésbé sötét (♀), vagy a csápoknak csak a vége világos, és a lábai feketék: az elülső láb részben világos (♂). Az előtor háta nagyon sűrűn, ráncosan pontozott, a szárnyfedő a vállbütyök belső oldalán hosszan, laposan benyomott. 12-16 mm.
Előfordul Észak- és Közép-Európában, a Kaukázusban, a Szovjetunió európai részének déli felében, valamint Szibériában, keleten Japánig. Faunaterületünkön a Kárpátok egész vonulatában megtalálható, de sehol sem gyakori. Lárvája főleg égerben fejlődik. Az imágó június-júliusban repül, virágzó Rubus-fajokon és ernyősvirágokon található.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Leptura nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
A szárnyfedők rajzolata nagyon variál, s ezt a 67. ábra: A-U szemlélteti. Ezek között a törzsalak a leggyakoribb: gyakori még az ab. mediodisjuncta PIC és ab. suboculata PLAV., a többi változat ritka vagy nagyon ritka. Faunaterületünkről eddig a következő sorszámú változatokat mutatták ki: 7., 8., 9., 11., 18., 19., 20.
1. ab. Olgae JEŠATKÓ (A); 2. ab. bidisjuncta PLAV. (B); 3. ab. mimica BATES (C); 4. ab. humerodisjuncta PLAV. (D); 5. ab. subhumerifera PLAV. (E); 6. ab. anticeinterrupta PLAV. (F); 7. ab. Heyrovskyella BALTH. (G); 8. ab. mediodisjuncta PIC (H); 9. forma typica (I); 10. ab. Adámeki KUDLA (J); 11. ab. latenotata BALTH. (K); 12. ab. multiinterrupta KUDLA (L); 13. ab. mediomaculata KUDLA (M-N); 14. ab. bimaculata KUDLA (O); 15. ab. intermedia KUDLA (P); 16. ab. mediosignata KUDLA (Q); 17. ab. suboculata PLAV. (R); 18. ab. basioculata PLAV. (S); 19. ab. punctata PATK. (T); 20. ab. slovenica HEYR. (U).
Teste egyszínű fekete. Felszínét sötétbarna vagy fekete, a test alsó oldalát szürkés vagy sárgásfehér szőrözet fedi. Az előtor háta nagyon sűrűn és durván pontozott, a szárnyfedők pontozása a tövén olyan durva, mint az előtoron, de sokkal gyérebb és sekélyesebb, hátrafelé a pontozás fokozatosan finomabb. A szárnyfedők töve a vállon csak lapos, de nem hosszant benyomott. 12-15 mm.
Előfordul Európában, Ukrajnában, a Kaukázusban, Szibériában, keleten Japánig, délen Észak-Mandzsúriáig és Észak-Mongóliáig. Faunaterületünkön szórványosan sokfelé előfordul, de ritka. Magyarországon eddig csak a Fertő-tó mellől, Sopron, Zirc, Martonkáta, Debrecen, Pálháza lelőhelyekről került elő. Lárvája tölgyben, nyírben, különösen pedig égerben fejlődik, de valószínűleg más lomblevelű fában is megél. Az imágó június-júliusban virágokon található.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Leptura nembe van besorolva. - szerk.
Változata:
1. A törzsalaktól abban tér el, hogy szőrözete a felületén nem fekete, hanem sárga - Ritka (Budapest, Lajta-hegység)
ab. Letzneri GABR.
Az előtor hátának töve előtt sekély harántbarázda húzódik, amelyet középen a hát domborodása megszakít ; az előtor elülső pereme szegélyezett, de oldalt nem befűződött (4. alnem: Strangalia s. str.)
A fej és az előtor háta, valamint a csápok és a mell is fekete.
Az előtor háta durván és sűrűn pontozott, a pontok érintkeznek egymással, vagy a köztük levő közterecskék sokkal keskenyebbek, mint maguk a pontok. Potroha egészen fekete, teste fekete, szárnyfedői téglavörösek, de a varraton egy széles és a pajzsocskát el nem érő közös folt, továbbá a szárnyfedők vége fekete (♀) , vagy szárnyfedői barnássárgák, a csúcsuk fekete, a varrat és az oldalszegély nagyon keskenyen feketén szegett (♂) . 7-9 mm.
Előfordul Európa nagy részében, Szibériában, keleten egészen Észak- Mongóliáig. Faunaterületünkön mindenfelé elterjedt és közönséges, de inkább a hegy- és dombvidéken található. Lárvája a tölgy, a juhar és a zanót fájában fejlődik, de tűlevelű fák ágaiban is megél. Az imágó május végétől szeptemberig mindenféle virágon, főleg ernyős- és fészkesvirágokon található - Feketevégű karcsúcincér.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Stenurella nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A nőstények szárnyfedőin olykor a fekete szín kiterjedtebb, a varrat fekete foltja szélesebb, körülöleli a pajzsocskát is . - Gyakori
ab. latesuturata PIC ♀
2. Olykor a ♀ hasa, főleg a potroha világosabb barna, lábai és csápjai is barnák, a lábszárai még világosabbak. - Ritka (Dognácska)
[ab. tibialis J. FRIV. ♀]
Az előtor háta finomabban és gyérebben pontozott, a pontok közterei olyan szélesek, mint maguk a pontok. Potroha részben vagy egészen vörös.
Teste fekete, de szárnyfedői téglavörösek, fekete csúccsal és egy nagy, a varrat felé szélesedő harántcsíkkal a közepe mögött , valamint részben vörös potrohhal (♀), vagy világosabb vörösesbarna, keskeny fekete csúcsszegéllyel és elmosódott, keskeny varratszegéllyel, továbbá nagy részben vörös potrohhal (♂). A melltő oldallemezei sűrűn pontozottak, a csípők magasságában nincs tükörfoltja. Szőrözete lesimuló, vörhenyesbarna, alul sárgás. 6,5-11 mm.
Előfordul Európában, Kisázsiától Iránig, valamint Szibériában. Faunaterületünkön elterjedt és közönséges, főleg a hegy- és dombvidék lomberdőiben gyakori. Lárvája különböző lomblevelű fák ágaiban fejlődik. A bogár májustól júniusig repül, főleg xerotherm hegyoldalak erdőszegélyein, virágokon található - Kétöves karcsúcincér
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Stenurella nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. Olykor a hímek szárnyfedői teljesen egyszínű sárgásvörösek, vagy legfeljebb a csúcs külső szegélye kissé sötétebb. - A törzsalak között fordul elő (Tihany, Kispöse, Isaszeg)
ab. immaculata PIC ♂
2. Olykor a ♀ szárnyfedőin csak a széles csúcsfolt fekete . - Ritka (Szlovákia: Zólyom)
[ab. apicetriangulata HEYR. ♀]
3. A ♀ szárnyfedőin a csúcsfolt és a harántsáv kiterjedtebb, oldalt összefolyik, úgyhogy a csúcsfolt és a harántsáv között egy kerek, sárga foltot zár közre . - Ritka
ab. Sedakovi MANNH. ♀
4. A ♀ szárnyfedőin a csúcsfolt előtt a varraton egy nagy, körte alakú folt van, amely középig sem ér . - Ritka (Budapest, Tihany)
ab. albarracina WAGNER ♀
Teste egyszínű fekete, csupán a potroh részben vagy majdnem egészen vörös. A felület szőrözete fekete. A melltő oldallemezei finoman és szórtan pontozottak, a csípők magasságában szinte teljesen sima és fényes. Az előtor hátának korongja szórtan és egyenetlenül pontozott, a szárnyfedők tövén a pontozás erősebb, mint az előtoron, ráspolyszerű, hátrafelé fokozatosan finomabb, a pontok köze fényes. 6,5 -9 mm.
Előfordul Európában, a Szovjetunió európai felének középső és déli részén, a Kaukázusban, keleten Iránig. Faunaterületünkön mindenfelé elterjedt, a hegy- és dombvidék xerotherm helyein közönséges. Lárvája különböző lomblevelű fák ágaiban fejlődik, de életmódját még nem tisztázták. A bogár júniustól augusztusig rajzik, virágokon található - Fekete karcsúcincér.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Stenurella nembe van besorolva. - szerk.
Feje részben vagy egészen vörösessárga, de legalább egy nagy folt a szemek között, a csápdudorok és a nyak között vöröses. Teste sárgásvörös, a csápok töve, az előtor oldalai és korongja, a mell, az 1. haslemez töve és az 5. egészen (♀), vagy csak a vége (♂) fekete. Szárnyfedőin a csúcs, 1-1 nagyobb folt a hátulsó harmadban, 1-1 kisebb folt a közepe előtt, és egy közös, hosszúkás folt a varraton a pajzsocska mögött fekete. Az előtor és a szárnyfedők rajzolata nagyon változékony. 7,5-12,5 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európában, Ukrajnában, a Kaukázusban, Kisázsiától Iránig. Faunaterületünkön elterjedt és a hegyvidékeken gyakori. Lárvája különböző lomblevelű fákban fejlődik, de életmódját nem ismerjük kielégítő módon. Az imágó június-júliusban rajzik és főleg xerotherm hegyoldalakon, virágokon található. - Hétpettyes karcsúcincér.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Strangalia nemhez tartozott. Jelenleg a Stenurella nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
Változatait a 69. ábra: A-AJ szemlélteti. Valamennyi a törzsfajjal együtt fordul elő. Leggyakoribb maga a törzsalak, azonkívül az ab. quinquesignata KÜST., ab. Montandoni PIC, ab. suturata REICHE, ab. nigrithorax PLAV., ab. pallidicolor PIC és az ab. gasturica PIC. A többi változat ritkább vagy nagyon ritka. Faunaterületünkön eddig csak az alábbi sorszámú változatok kerültek elő: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 15., 16., 17., 18., 20., 23., 25., 26., 27., 28., 30., 32-36.
A. Az előtor háta egyszínű vörös:
1. ab. Montandoni PIC (A); 2. ab. inconstans REITT. (B); 3. ab. pallidicolor PIC (C); 4. ab. apicemediopunctata PLAV. (D); 5. ab. Sekerae PODANY (E); 6. ab. bulgarica PODANY (F); 7. ab. gasturica PIC (G); 8. ab. Dobiachi PIC (H); 9. ab. divisa PODANY (I); 10. ab. quinquesignata KÜSTER (J); 11. ab. teplicensis HEYR. (K); 12. ab. corcyrica PIC (L); 13. ab. balcanica PODANY (M); 14. ab. parnassica PIC (N); 15. ab. velebitica PIC (O); 16. ab. Slámai HEYR. (P).
B. Az előtor háta köröskörül fekete, a korong közepe vörös vagy vörös alapon fekete folttal:
17. ab. Podanyella NIEDL(Q); 18. forma typica (R); 19. ab. Minkoviana PODANY (S); 20. ab. slovenica PODANY (T); 21. ab. atrosuturalis PIC (U); 22. ab. Holtzi PIC (V); 23. ab. intersedens ROUBAL (W); 24. ab. quasisuturata PODANY (X); 25. ab. trisignata PLAV. (Y); 26. ab. rubronotata PIC (AA); 27. ab. notaticollis PIC (AB); 28. ab. lehotensis PODANY (AC); 29. ab. Elisae PODANY (AD).
C. Az előtor egyszínű fekete, legfeljebb a pajzsocska előtt van egy egészen kicsi alig jelzett vörös harántos folt:
30. ab. semireducta PIC (AE); 31. ab. Panini PLAV. (AF); 32. ab. nigrithorax PLAV. (AG); 33. Sekerensis NIEDL. (Z); 84. ab. suturata REICHE (AH); 35. ab. Roberti PIC (AI); 36. ab. latenigra PIC (AJ).