Testük megnyúlt, hátrafelé többnyire kiszélesedő, gyengén kitinizált. Fejük keskenyebb, mint az előtor háta. Szemeik kiugrók és kerekdedek vagy gyengén oválisak. A fejpajzs dudora a csápok töve előtt és között éles, homlokdudoraik a csápok töve mögött oldalt csaknem a szemek szegélyéig terjednek, hátul éles barázda választja el a fejtetőtől. Csápjaik hosszúak és vékonyak, a nőstények esetében a fél testhossznál hosszabbak, a hímeké többnyire hosszabbak az egész testnél is. Az előtor háta harántos négyszögű, oldalai vagy egyenesek, vagy kerekítettek, felületük sima. Az elülső és hátulsó szögletekből sörte áll ki. Szárnyfedőik szélesebbek, mint az előtor háta, csúcsuk lekerekített, vállbütykük kiálló, szabálytalanul és többnyire finoman pontozottak. A szárnyfedők mellfedője elöl széles, a mell végénél hirtelen elkeskenyedik, és az utolsó negyedben elenyészik. Az elülső csípők ízületi vápái hátul nyitottak. Lábaik hosszúak és vékonyak, a lábszárak külső éle lekerekített, a lábfejek 1. íze hosszú. A karmok tövében apró, éles fogacska van.
A nem az egész földkerekségen elterjedt és az ismert fajok száma meghaladja a 300-at. A palearktikus régióban is több mint 100 faj fordul elő, amelyek közül Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében 14 faj és 2 változat ismeretes.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.