Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
Szárnyaik megrövidültek, legfeljebb a 7. potrohszelvény közepéig érnek. Testük közel kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles, körvonala elliptikus. Előhátuk keskeny, kb. olyan széles, mint a fejük, ennél legfeljebb egy kicsit szélesebb, vagy ritkán keskenyebb (rövid szárnyú alakok = formae micropterae).
Előhátuk keskenyebb a fejnél (), kb. négyszer (3 1/2 -4 1/2) olyan széles, mint amilyen hosszú. Félfedőjüket hosszabb, egyenletesen elszórt szőrök borítják. Hímjeik elülső lábának karomíze közel párhuzamos szegélyű.
Feje aránylag hosszú, előrenyúló, több mint másfélszer olyan hosszú, mint az előtora, homlokíve hiperbolikus (). Félfedője alig csillogó, sötét rajzolata határozottan előtűnik, éles ellentétben van a nagyon halvány alapszínnel. Rajzolata azonban elég gyakran nem ilyen kifejezett, sőt egészen el is fakulhat. Melegvízi, mindig kisebb példányai között (f. episcopalis HORV.) olyanok is akadnak, amelyek coriumának tövi része teljesen sötétbarna, s csak egy keskeny, világos sáv osztja 2 hosszanti foltra. Potrohának 3. hátlemezén 3-8 submarginalis sörte ered. Mindkét ivar 7. hátlemezének középlebenye aránylag hosszú, a nőstényé trapéz alakú (). A hím jobboldali paramerája () egyenletesen keskeny és ívelt, a baloldalira () jellemző, hogy aránylag rövid és széles, gyengén csavart csúcsának rövid végkiugrása van. ♂, ♀ = 2,25 (1,83-2,63) mm.
Pontomediterrán faj, Magyarországon éri el legnyugatibb előfordulását. Hazánk síkvidéki vizeiből több helyről előkerült. Életmódját pontosabban még nem ismerjük, de amint látszik, főként állóvizekben, tavakban, mocsarakban, holtágakban fordul elő. Melegvízi példányai (Hévíz, Tata, Püspökfürdo) jóval kisebbek ( = cupitata HORV., episcopalis HORV.)
Feje rövidebb, legfeljebb olyan hosszú, mint az előtora, homlokíve szélesen lekerekített. Félfedője erősebben csillog, sötét rajzolata kevésbé éles, mert csíkjai beleolvadnak a tompa sárga alapszínbe. Potrohának 3. hátlemezén nincsenek submarginalis sörték. A nőstény 7. haslemezének széles, trapéz alakú középlebenye () rövidebb. A hím jobboldali paramerája () nagyon hasonlít az előző fajéhoz, a baloldali () azonban lényegesen eltér, mert nyele hosszabb, keskenyebb és sűrűn fogazott, csúcsa csavarodott és hosszabb, sarló alakú nyúlványban végződik. ♂, ♀ = 2,28 (2,00-2,57) mm.
Nyugat- és Közép-Európában honos. Hazánkban a Dunántúlon és az Alföld északi felében fordul elő. Magyarországon ez a faj az előzővel együtt él, tolünk nyugatra csak ez a faj, keletre az előző faj otthonos. Többnyire állóvizekben, így mérsékelten mély tavakban, mocsarakban, holtágakban fordul elő, de ritkán patakokban és folyókban is megtalálható (= Scholtzi FIEB., semilaevis HORV., brachynota HORV.)
Előhátuk szélesebb a fejnél (), kb. háromszor olyan széles, mint amilyen hosszú. Félfedőjüket egyenlőtlenül elszórt rövid szőrök fedik. A hímek elülső lábának karomíze a csúcsi vége előtt határozottan kiszélesedik.
A szemek közötti legrövidebb távolság (synthlipsis) kb. másfélszerese a szemek szélességének. Szeme nagy, alkoholban is cseresznyepiros marad. Félfedője legtöbbször áttetsző, felülete csillogó. Coriumának sötét rajzolata sávos, de néha darabokra tagolódhat. A hím 5. potroh- hátlemezének oldalsó nyelve a végén lekerekített (). A hím jobboldali paramerája () aránylag széles, homorú szélén határozott szöglete van, a baloldalinak () a hátoldala jellegzetesen hajlott. Első nemzedékének példányai nagyobbak (átlagban 2,13 mm), mint a másodiké (átlagban 1,93 mm). ♂, ♀ = 2,03 (1,80- 2,34) mm.
Közép- és Észak-Európában honos. Magyarországon eddig csak Lillafüredről (Hámori-tó) ismeretes. Természetes és mesterséges tavakban, patakok csendes öbleiben fordul elő. Elsősorban posztglaciális tavakban gyűjtötték
A szemek közötti legrövidebb távolság kb. 1,7-1,8-szor szélesebb, mint a szemek szélessége. Félfedőjük nem fényes, átlátszatlan, a corium rajzolata nem sávos.
Félfedőjének apikalis fele feltűnően elkeskenyedik, rajzolata fekete vagy barna, éles körvonalú, s szembetűnően ellentétben van a világos alapszínnel (). Coriumának közepén a sötét foltok gyakran úgy forrnak össze, hogy cikcakkos harántsávot alkotnak. A hím 5. potroh-hátlemezének oldalsó nyelve () a szelvény közepe felé fordult, elvékonyodó és hegyes. Jobboldali paramerája () tömzsi, nyele a töve fölött kihasasodik, baloldali paramerája () egyenes, csúcsa előtt oldalt egy kis bütyök ül rajta. ♂, ♀ = 1,85 (1,62-2,09) mm.
Egész Európában elterjedt, előfordulásai azonban rendszerint lokálisak. Északon jóval gyakoribb, mint délen. Magyarországról eddig csak a Dunántúl néhány pontjáról (Kőszeg, Tapolca, Tata) ismeretes. Főként mozgó, áramló vízben fordul elő, különösen hegyipatakokban és folyókban. Példányai gyakran kisebb vízesések vagy mellékvizek betorkollása alatt gyűlnek össze. Észak-Európában tavakban is található, míg pl. a Balkán félszigeten csak hegyipatakokban él. A nem legoxigénigényesebb európai faja.
Félfedőjük apikalis fele nem keskenyedik el feltűnően, sötét rajzolatának körvonalai nem élesek, s fokozatosan átmennek a világos alapszínbe.
Teste szélesebb, nincs kétszer olyan bosszú, mint amilyen széles. Középháta több mint háromszor olyan széles, mint amilyen hosszú. Rajzolata legtöbbször alig látbató, ha élesebb, akkor a corium közepén a foltok harántsávot alkotnak. Szárnya rövid, legföljebb a 6. potrohszelvény közepéig ér. A hím 5. potroh-hátlemeze oldalsó nyelvének csúcsa lekerekített (). Jobboldali paramerájának () nyele vékony, hosszú, s csúcsi harmada előtt ferdén megtört, baloldali paramerája () az összes hazai fajok között a legmegnyúltabb, hajlott, s csúcsa előtt oldalt kis, sekély bemetszés van rajta. ♂, ♀ = 1,70 (1,57-1,83) mm.
Az elmúlt években leírt faj eddig csak Lengyelország déli részéről és Kelet-Szlovákiából ismeretes. Magyarországon még nem gyűjtötték, de előkerülése a Tisza északi jobboldali mellékfolyóiból várható. Hegyi folyók és patakok jól szellőztetett, csendes öbleinek lakója. Legtöbbször az előző fajjal együtt él (poweri - szerk.).
Teste keskenyebb, valamivel több mint kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles. Előháta nincs háromszor olyan széles, mint amilyen hosszú. Szeme alkoholban is téglapiros marad. Coriumának közepén a foltok sohasem olvadnak össze egységes harántsávvá, még a legsötétebb példányokon is külön maradnak. Szárnya hosszabb, legalább a 7. potrohszelvényig ér. A hím 5. potroh-hátlemezének oldalsó nyelve félhold alakú (). Jobboldali paramerája () hajlott,, a baloldali () paramera nyelének csúcs előtti bemetszése éles, nyeregszerű. ♂, ♀ = 1,78 (1,62-2,03) mm.
Angliát és a Skandináv félszigetet nem számítva egész Európából ismeretes, a nem legközönségesebb hazai faja. Magyarországon a Dunántúlon nagyon gyakori, közönséges, ellenben az Alföldről eddig egyetlen lelőhelye sem ismeretes. Álló- és folyóvizekben egyaránt otthonos. A nem egyetlen európai faja, amely nagy folyókban is található (= perplexa HORV., nanula HORV.)
Szárnyaik hosszúak, elérik a potroh végét. Testük megnyúltabb, kb. 2,2-szer olyan bosszú, mint amilyen széles, oldalai nagyrészt közel párhuzamosak ( és ). Előhátuk nagy, nagyon domború, s legtöbbször jól láthatóan szélesebb a fejüknél (teljes szárnyú alakok = formae macropterae).
Előhátuk 2,8-szor olyan széles, mint amilyen bosszú, csak kissé szélesebb, mint a fejük. Félfedőjüket hosszabb, egyenletesen szétszórt szőrszálak alkotta molyhosság borítja. Hímjeik elülső lábának karma keskeny, majdnem párhuzamos szélű.
Fejének bomlokíve hiperbolikus körvonalú (). Félfedőjének sötét rajzolata élesen körülhatárolt. A potroh 3. hátlemezén submarginalis sörtesor húzódik. A nőstény 7. haslemezének trapéz alakú középlebenye hosszú (). A hím paramerái mint ♂, ♀ = 2,54 (2,47-2,68) mm (lásd még 3 alatt is)
Fejének homlokíve szélesen lekerekített. Félfedőjének sötét rajzolata nem éles, a sávok elmosódott szélűek. A potroh 3. hátlemezének szegélyén a submarginalis sörték teljesen csenevészek. A nőstény 7. haslemezének középlebenye rövidebb (). A hím paramerái mint . ♂, ♀ = 2,36 (2,29-2,47) mm (lásd még 4 alatt is)
Előhátuk kb. 2,5-szer olyan széles, mint amilyen hosszú, a fejnél a fejszélesség 13-16%-ával szélesebb.
A szemek közötti távolság (synthlipsis) kb. másfélszerese a szemszélességnek. Félfedője fényes, sötét rajzolata sávos. A hím 5. potroh-hátlemezének oldalsó nyelve és paramerái mint . ♂, ♀ = 2,03 (1,80-2,34) mm (lásd még 6 alatt is)
A szemek közötti távolság kb. 1,7-1,8-szorosa a szemszélességnek. Félfedőjük nem fényes.
Előhátának hátulsó széle hátrafelé mindig határozottan ívelt (). Testének hátulsó fele szembetűnően elkeskenyedik, ék alakú. Coriumának sötét rajzolata éles. A hím 5. potroh-hátlemezének oldalsó nyelve és paramerái mint . ♂, ♀ = 2,20 mm (lásd még 8 alatt is)
Előhátuk hátulsó szegélye csak egészen jelentéktelenül ívelt, majdnem egyenes. Testük oldalai kb. 2/3 hosszukig párhuzamosak. Coriumuk sötét rajzolatát alkotó foltok körvonala nem éles, hanem elmosódott.
Színezete általában halvány, coriumának közepén levő, alig látható foltok harántirányú sávokká egyesültek. A hím 5. potroh-hátlemezének oldalsó nyelve, valamint paramerái mint ♂, ♀ = 2,05 (1,95-2,06) mm (lásd még 10 alatt is)
Színezete általában sötétebb, coriumának közepén levő foltok elkülönültek, nem alkotnak összefüggő sávot. A hím 5. potroh-hátlemezének oldalsó nyelve és paramerái mint ♂, ♀ = 2,05 (1,94- 2,15) mm (lásd még 11 alatt is)