Nemcsak a család, hanem az összes vízi poloskák legkisebb fajai (1,5-2,6 mm) ebbe a nembe tartoznak. Fejük felülről nézve háromszög alakú, szipókájuk rövid, harántul rovátkolt. 3-ízű csápjaik utolsó íze nagy, kanál alakú, kívül szőrös. Előhátuk nagyon rövid, pajzsocskájuk mindig jól látható ( és ). A félfedő clavusának tövi belső oldalán széles, világos sáv fut. Coriumának sötét rajzolatát hosszanti csíkok alkotják, ezek átterjednek a jobboldali membránra is, amely nem határolódik el élesen a coriumtól. A baloldali membrán (nyugalmi helyzetben teljesen eltakarja a jobboldali) átlátszó, színtelen. Mindegyik faját jellemzi a szárnykétalakúság. Vannak sokkal gyakoribb, repülni nem tudó, rövid szárnyú (formae micropterae), és jóval ritkább, repülni jól tudó, teljes szárnyú (formae macropterae) alakjai. Az első láb palája lapát alakú, a belső szegélye mentén húzódó sörtesoron kívül még átlós irányban haladó tüskesora is van. Nőstényeiken a lábszár és a lábfejíz összeolvadt (tibio-pala), s hegyes karomban végződik, a hímeken egymástól elkülönült, és karma sziromszerű, a pala külső felületére felcsapható és visszahajtható. Hímjeik potroha jobboldalian részaránytalan; 5. hátlemezének oldalsó nyelve van, ennek körvonala az egyes fajokra jellemző ( és ). Hasonlóképpen faji jellegű a 8. hátlemez középső lebenye is, amely a hím ivarszelvény fölé hajlik. Legállandóbb és legjellemzőbb a hím parameráinak alakja ( és ). Strigiljük fésű alakú.
A Micronecta fajok biztos meghatározása nem könnyű feladat. A kulcsokban szereplő valamennyi bélyeg többé-kevésbé változó, különösen a színezet, amely elsősorban az élőhelytől függ. A sötét színezet, ha teljesen kifejlődött, megbízható, bár ez is redukálódhat, sőt teljesen elhalványulhat, ha az állat nagyon világos alzatú vízben él. A legbiztosabb bélyegeket a hímek potrohának szerkezete nyújtja, különösen a paramerák alakja. Ezért e nem esetében ezeket a bélyegeket is megadjuk, ill. ábrázoljuk; jóllehet ezek a vizsgálatok kezdetben nehezen mennek, mégis sok esetben elengedhetetlenek.
Főként álló- vagy nagyon lassan áramló vizekben élnek, de néhány fajuk patakokban és folyókban is előfordul. Valamennyi fajuk meglehetősen érzékeny a víz tisztasága iránt, és soknak oxigénigénye is tekintélyes. Állandó előfordulásukhoz állóvizekben legalább 2m vízmélység szükséges: ez valószínűleg fejlődésükkel függ össze, amennyiben a fiatalabb lárvák mélyebb vízben fejlődnek. Leggyakrabban, néha óriási számban a partok szegélyein találhatók. Erősebb hullámzáskor a mélyebb vízrétegek felé menekülnek. Elsősorban a vízfenéken levő detrítusszal és apró szervezetekkel táplálkoznak. Nagyon jellemző jól hallható cirpelésük, ez gyakran elárulja jelenlétüket. Lárváikat a 3 széles, sötét, potrohháti mirigy jellemzi. Évente legalább 2 nemzedékük, 1 tavaszi s 1 nyári van, de kedvező körülmények között a 3. is megjelenhet. Lárva, éspedig főként 4. állapotbeli alakban telelnek át. Szaporodásuk langyos és meleg vizeinkben egész éven át folyamatos, téli diapauza nincs.
Mintegy 20 palearktikus faja közül 5 él Magyarországon, de még 1 további faj előfordulása is várható.
Forrás: Soós, Á. (1963): Poloskák VIII. - Heteroptera VIII.: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)