Testük az előző nem fajainál (Pygolampis - szerk.) kevésbé megnyúlt, előhátuk rendszerint hosszabb, néha ugyanolyan hosszú, mint amilyen széles. Elülső combjuk felfújt, alsó részén feltűnő tüskesort visel. A szipóka 1. íze a szemek vonalát néha megközelíti, de nem éri el. Középső és hátulsó lábuk vékony és hosszú. Előhátuk trapéz alakú oldalsó vonala kissé homorúan megtört. Fejükön legfeljebb apró tüskék vagy bibircsek vannak. A csáptövek között rendszerint kettős, kissé felfelé álló dudor van. Szemeik erősen kiállók, fejük szemek mögötti része valamivel szélesebb, mint a fej elülső része. A hímek potrohvége levágott, a nőstényeké kihúzott. Potrohuk lapos. Rendszerint világos alapszínű állatok.
Messze elterjedt nem, képviselői minden faunatartományban előfordulnak. Rendszerint kövek alatt találhatók, lámpafénnyel is gyűjthetők. Apró rovarokkal táplálkoznak. Irodalmi adatok szerint lárva alakban telelnek, bár imágók tavasszal és ősszel is előfordulnak. A Palearktikumban ismert 38 faj közül Európában 7 található meg, amelyekből faunaterületünkön kettőt tartunk nyilván; hazai előfordulásuk is lehetséges.
Forrás: Benedek Pál: Fauna Hungariae 94. füzet Poloskák VII. - Heteroptera VII.