Testük megnyúlt, legtöbbször párhuzamos szélű, olykor a szárnyfedők hátrafelé kiszélesednek. Többnyire élénk fémfényűek, ritkán feketék és a hazai fajok közül csak 1 vörösbarna. Csápjaik hosszúak és vékonyak. Az előtor háta köröskörül szegélyezett, szárnyfedőik hosszúak, varratuk hátul szegélyezett. A szárnyfedők pontozása nem sorokba rendezett. A mellvég hosszú, középen olyan hosszú, mint az 1. potrohszelvény. A szárnyfedők mellfedője hátul oldalnézetben nem látható, belső szegélyén szőrkoszorú van.
Ide közel 30 faj tartozik, amelyek zöme az Alpokban és a Kárpátokban, továbbá ezek előhegyeiben él. Nyugatra az Ibériai-félszigetig, keletre a Balkán-félszigetig terjedtek el, csupán 1 faj fordul elő Közép-Ázsiában az Altaj hegységben. Valamennyi fajuk hegyvidéki és különböző tápnövényeiken rendszerint tömegesen fordulnak elő. A Kárpát-medencéből 11 fajt és 6 alfajt, valamint 51 változatot mutattak ki, amelyek közül Magyarországon eddig csak 3 fajt sikerült megtalálni, de további, eddig csak a Kárpátokban vagy az Alpokban és Horvátország hegyeiben található fajok előfordulása várható a Zempléni-hegyekben, a Bükk-hegységben és a nyugati határszél hegyeiben, ahol mai napig nem voltak még rendszeres kutatások, s ahol a kérdéses fajok tápnövényei nagyrészt megtalálhatók.
A faunaterületünkről kimutatott Ch. melanocephala Duftschm., gloriosa venusta Suffr., továbbá a bifrons Fabr., variabilis Weise és a cacaliae Schrank törzsalakja, valamint ennek változatai, a vittigera Suffr. és heterocera Reitt. nem fordulnak elő a Kárpát-medence hegyeiben; ezek mind téves adatok.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.