Testük hosszúkás, majdnem hengeres, felületüket több-kevesebb pikkely vagy pikkelyszőr fedi. Fejük lehajló és a szemek hátulsó szegélyéig az előtorba süllyesztett, a szemekkel együtt sincs olyan széles, mint az előtor háta. A fejpajzs elülső szegélye és az apró felső ajak is középen öblös. Rágóik rövidek, erősen hajlottak, a végük kétfogú. Csápjaik majdnem elérik a test félhosszát, végük felé gyengén kiszélesednek. Az 1. csápíz nagy és duzzadt, a 2. íz keskeny és hajlott, a 3. íz rövidebb, mint a 2. Az előtor háta hengeres, oldala egyenes vonalban szegélyezett. Pajzsocskájuk apró, lapos és a csúcsa kerekített. Szárnyfedőik szélesek, kiugró vállbütykeik vannak, sorokban pontozottak; közterecskéik többnyire laposak, rendezetlenül vagy 1—1 sorban pontocskázottak. A szárnyfedők mellfedője végig egyforma széles, az utolsó előtti hasszelvény magasságában hirtelen elkeskenyedik. A melltő széles és lapos, a csípők előtt és belső szegélyükön mély csápbarázda húzódik. Lábaik vaskosak, a középső és a hátulsó lábszárak külső élén fogacska van, a fogacska és a csúcs között kimetszett.
A nem 30 fajából több mint a fele palearktikus, a többi az orientális régióban és Afrikában él. Magyarországon 3 faj és 1 változat ismeretes. A faunaterületünkről kimutatott P. canus Weise téves határozás folytán került be az irodalomba. Ugyancsak tévedésen alapulnak a P. tesselatus Duftschm. var. sabulosus Gebl.-re vonatkozó erdélyi adatok is.
A nem fajai apró növényeken, füveken, gyökerek között élnek. Különösen gyakoriak vizenyős helyeken, folyó- és tópartokon gyökerek között, mindenféle törmelék alatt vagy szabadon mászkálva a talajon. Árvízi hordalékban nagy tömegben fordulhatnak elő.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.