Testük megnyúlt, többnyire párhuzamos szélű, fémeskék vagy zöld, ritkán fekete. Fejük lefelé hajló, a szemek hátulsó szegélyéig az előtorba behúzott. Szemeik nagyok és kiállók, majdnem félgömb alakúak. Csápjaik hosszúak és a végük felé gyengén megvastagodnak, az előtor tövét messze túlhaladják. Az előtor háta harántos négyszögű, oldalpereme finoman szegélyezett, szárnyfedőik hosszúak, a végük együttesen lekerekített, felületük sorokba rendezetten pontozott, vállbütykük kiálló, és belül a tövén a 6. közterecske benyomata határolja. Hártyás szárnyaik jól fejlettek. Lábaik hosszúak, a combok túlérnek a test szegélyén. Lábszáraik négyélűek, de a hátulsók egyszerűek, a végük felé gyengén megvastagodottak, de nem szélesednek ki fogszerűen (). Lábfejízeik szélesek, a 2. íz kisebb, a 3. íz a végén kétkaréjú. A karmok tövében erős, rövid fogacska van ().
Ez a nem holarktikus elterjedésű és eddig mintegy 13 faja ismeretes, amelyből Magyarországon 5 faj, és azonkívül 6 változat fordul elő. Valamennyi faja nyár- és fűzfélék levelein él. Évenként több nemzedékük is van. Lárváik is a fák levélzetét pusztítják, de bábozódásra a talajba vonulnak. Egyes fajaik igen nagy tömegekben lepik el tápnövényeiket.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.