Testük hosszúkás és domború, szárnyfedőik nem laposak, hasoldaluk, fejük és sokszor az előtor háta is finoman szőrözött. Fejük széles és a homlokuk lapos, közepükön többnyire sekély barázda húzódik, homlokdudoraik a csápok tövében többnyire laposak; a szemek mellett nincs barázda. Rágóik erőteljesek és félkörívben hajlottak, a csaknem egyenesen lemetszett felső ajak nem takarja el őket. Csápjuk hosszú és fonalas. A szárnyfedők csúcsa egyenként lekerekített vagy lemetszett, a varrat felső éle hátul az első közterecskében kiszélesedik olyannyira, hogy az első közterecske külső szegélyét is eléri (). Szárnyfedőik sorokban pontozottak. Lábaik vastagok, a hátulsó combok bunkószerűen megvastagodottak, a végük előtt többé-kevésbé erős fogat viselnek. Lábfejízeik szélesek, a 3. íz a tövéig osztott, kétkaréjos, a karéjok hosszabbak, mint az utolsó lábfejíz fele. Az 1. haslemez rövidebb vagy legfeljebb olyan hosszú, mint a többi együttvéve.
Holarktikus elterjedésű nem. Észak-Amerikában 10, a palearktikus tájban 15 ismert fajuk él. Faunaterületünkön 6 faj és 10 változat fordul elő.
Az ide tartozó fajok lárvái szárazra került vízinövények vagy vizenyős rétek növényeinek a gyökerein élnek. Az imágók mocsaras helyeken a növények levelein találhatók.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.