Testük megnyúlt, majdnem párhuzamos szélű vagy gyengén tojásdad, boltozott, szárnyfedőik fémeskék, zöld vagy bronzszínűek, a test többi része vörösbarna vagy fekete. Fejük nagy és széles, szemeik kiugrók, oválisak, a szemek mögött a halánték befűződött. Homlokbarázdáik jól fejlettek, homlokdudoraik aprók és laposak, arcélük is teljesen lapos. A felső ajak elülső szegélye öblös. Csápjuk 11-ízű. Az előtor háta széles, töve szegélyezett, kétoldalt hosszanti rovátkával, de a rovátkák között nincs harántbenyomat; oldalszegélye ívelt, elülső szögletei hegyesek és nem feltűnően duzzadtak, elülső szegélye kikanyarított (). A szárnyfedők válla kerekített, szélesebb, mint az előtor háta, vállbütykeik alig kiállók; felületén sorokba rendezetten pontozott, vagy a pontok kuszáltan állnak, sokszor csak a szegélyen ismerhetők fel a pontsorok. Mellfedőik szélesek és hátrafelé fokozatosan és gyengén keskenyednek el, a varratszögletet is elérik. Lábaik vaskosak és rövidek, hátulsó combjuk gyengén vastagodott meg. A lábszárak külső oldalán gyenge él fut, lábszáraik a végük felé megvastagodnak. A hátulsó lábszár sarkantyúja apró. A karmok tövében széles fog van. Az elülső csípők ízületi vápái hátul zártak.
Ide mintegy 25 palearktikus és etiópiai faj tartozik, amelyek közül csak 4 fordul elő Európában, a többi mind afrikai. Magyarországon 3 faj és 8 változat terjedt el; irodalmi adatok szerint a P. fuscipes Fabr. is sok helyen előfordul hazánkban, de ezek az adatok mind tévesek. Ez a faj csak Nyugat-Európában él, magyarországi előfordulása teljesen kizárt.
A Podagrica-fajok mind mályvaféléken élnek. Az imágók a leveleket rágják, lárváik a növény szárában fejlődnek. A kifejlett lárvák ugyanott telelnek, és a talajban alakulnak át bábbá. Több faja kertészetekben és gyógynövényültetvényekben tömeges fellépésük esetén káros lehet.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.