• A potroh haslemezein középen nincs élszerű kiemelkedés. Csápjai vékonyak, meglehetős hosszúak, a ♂ esetében a szárnyfedők közepét elérik, a ♀ csápjai a szárnyfedők tövét messze meghaladják. Felülete egyenletesen és finoman szőrözött (1. alnem: Rhagium s. str.). - Teste fekete, a potroh hasszelvényei középen és utolsó szelvényei egészen vagy oldalt vörösek, a combok töve, a lábszárak a végük kivételével és a lábfejek, valamint a csápok a tőíz kivételével vörösek. A szárnyfedők közepe előtt a varrat felé irányuló ferde, széles harántcsík, és a közepe mögött egy széles, kifli alakú folt szalmasárga, a széles oldalszegély a csúcsig vörösbarna; felülete fényes, durván pontozott. A szárnyfedő rajzolata változékony . 12-22 mm.

    • Előfordul Európában, Kisázsiában és a Kaukázusban, valamint Algériában. Magyarországon meglehetősen ritka (Budapest, Kőszeg, Sopron környéke). Lárvája főleg lucfenyőben és jegenyefenyőben, kivételesen erdei- és feketefenyőben, bükk, tölgy, mogyoró vagy seprőzanót fájában fejlődik. A bábbölcsőt nem a kéreg alatt, hanem a fában készíti; csak korhadó, kidöntött, kipusztult száraz fában él. Az imágó tavasszal és kora nyáron rajzik, erdőszegélyeken, erdei vágások mentén, tisztásokon a talajon sütkérezik és röpköd. A kifejlett imágót kora tavasszal és télen korhadó fenyőrönkökben lehet találni - Kétcsíkos tövisescincér


      bifasciatum FABR.

      Változatai:

      1. Szárnyfedői feketék, egy ferde harántsáv a közepe előtt, egy széles, kifli alakú folt a közepe mögött szalmasárga. Oldalt hátrafelé szélesedő, széles vörösbarna szegéllyel; emiatt a fekete folt hátrafelé ék alakban elkeskenyedik és a csúcsot sem éri el
      . - Ez a leggyakoribb változat
      forma typica

      2. Olyan, mint a törzsalak, de a szegély vörös sávja keskeny, a fekete folt a csúcsot eléri
      . - Ritka
      ab. latefasciatum PIC

      3. A szárnyfedő csúcsa a hátulsó sárga foltig vörösbarna, az elülső és hátulsó sárga folt oldalt a szegély mellett összekötött
      . - Ritka
      ab. medionotatum PIC

      4. A szárnyfedő a hátulsó sárga folttól a csúcsig sárga-sárgásvörös, oldalszegélye vörösbarna, elöl fekete alapon a sárga harántsáv élesen kirajzolódik
      . - A törzsalak között gyakori
      ab. lituratum FÜGN.

      5. A szárnyfedő fekete foltja ék alakú, elöl a sárga folt benne jól körülhatárolt, a hátulsó sárga folt hiányzik
      . - Gyakori
      ab. unifasciatum MULS.

      6. A szárnyfedők egyszínű vörösbarnák, csupán a varrat fekete. - Nagyon ritka, nálunk még nem találták
      [ab. ictericum SCHLEICH.]

      7. Olyan, mint az előbbi, de a varraton kívül a szárnyfedők keskeny töve is fekete. - Igen ritka
      [ab. rufum PRELL]

      8. Olyan, mint az ab. ictericum SCHLEICH., de a szárnyfedők bordái többé-kevésbé feketék. - Ritka
      [ab. nigrolineatum DON.]

      9. Szárnyfedői egyszínű sárgás-vörösbarnák, de a tövük szélesen vagy keskenyebben fekete
      . - Ritka
      [ab. Simoni BLAIR]

      10. Szárnyfedői a tövüktől hátrafelé ék alakban feketék, a fekete foltban nincs sárga rajzolat
      , vagy elöl 1 kis sárga petty van. - Ritka
      [ab. infasciatum PIC]

      11. Olyan, mint az ab. infasciatum PIC, de a fekete foltban 2 kis sárga petty van
      . - Ritka
      [ab. Deyrollei PIC]
    • A potroh haslemezei hosszukban középen élszerűen kiemelkednek. Csápjai vastagok és rövidek, a szárnyfedők tövét a ♂ csápja is alig haladja túl. Felülete többnyire sűrűn és foltokban tömörítve szőrözött (2. alnem: Hargium SAM.).
    • A halánték a szemek mögött jól fejlett, erősen kiáll, párhuzamos szélű, legalább olyan hosszú, mint a szemek , pontozott és szőrözött. Szárnyfedői finomabb bordákkal, foltosan szőrösek, feketék, 2 vöröses harántsávval.
    • Csápjai rövidek és vastagok, a szárnyfedők tövét alig érik el. A halánték a szemek mögött nagyon erősen fejlett, hosszabb, mint a szem. Szárnyfedői sárgásvörös szőrözettel, a 2 vörös harántcsík között oldalt csupasz fekete folt nélkül. Teste fekete, szárnyfedőin 2 széles vöröses harántcsíkkal. A szárnyfedők tövében a vállszöglet és a pajzsocska között dudorodás emelkedik ki, amelyet kétoldalt barázdaszerű bemélyedés határol. Többnyire 2 gyengén kiemelkedő bordája van, köztük a felület durván ráncosan pontozott. A homlok, a halánték alul, valamint az előtor háta kétoldalt hosszában sárgán, sűrűn szőrös, a szárnyfedő sárga szőrözete sűrű foltokat alkot. 17-26 mm.

    • Előfordul Európától Nyugat-Szibériáig és Kisázsiában. Faunaterületünkön a hegy- és dombvidéken elterjedt, gyakori. Lárvája főleg tölgyben él, de előfordul nyír, éger vagy gesztenye fájában is; a kéreg alatt rág járatokat, és ott is bábozódik. Az imágó május-júniusban jelenik meg, többnyire száraz fák napsütötte oldalán tanyázik, vagy virágzó cserjéken található, főleg kökényen, galagonyán és bodzafán; ölfán is gyakori - Tölgyes-tövisescineér


      sycophanta SCHRANK

      Változatai:

      1. A szárnyfedőn 2 vöröses harántsáv van: egy a közepe előtt és egy a közepe mögött, egyébként fekete
      . - Közönséges
      forma typica

      2. A szárnyfedői a hátulsó vörös harántsávtól a csúcsig teljesen vörösek
      . - Nagyon ritka
      ab. apicefasciatum HEYR.

      3. A szárnyfedőnek csak a töve és a csúcsa fekete, a 2 harántsáv között teljesen vöröses
      . - Nagyon ritka
      ab. latefasciatum MÜLL.
    • Csápjai hosszabbak, néhány ízzel túlérnek a szárnyfedők tövén. A halánték nem olyan erősen kiugró, csak kevéssel hosszabb, mint a szem. A szárnyfedői zöldessárga szőrözettel, a 2 vörös harántsor között oldalt nagy, többnyire kerek és erősen pontozott csupasz fekete folttal; szőrözete kis foltokba tömörül. Válldudora kiálló, de a szárnyfedők tövében csak a válldudor mellett van hosszanti benyomat, a pajzsocska mellett azonban domború. Teste fekete, csupán a szárnyfedőkön van 2 kissé rézsutos, egyforma széles harántszalag. 13-22 mm.

    • Előfordul Európától Nyugat-Szibériáig. Magyarországon a hegyvidék erdeiben nem ritka. Lárvája főleg bükk, tölgy, gesztenye, juhar, nyír, hárs és éger, ritkán tűlevelű fák kérge alatt fejlődik. Az imágó áprilistól augusztusig repül. Csertövisescincér


      mordax DE GEER

      Változatai:

      1. A szárnyfedő rézsútos harántsávjai közel egyforma szélesek, s majdnem a varratig érnek
      . - Ez a leggyakoribb
      forma typica

      2. A hátulsó vöröses harántcsík sokkal szélesebb, mint az elülső
      . - A törzsalak között ritka
      ab. subdilatatum PIC

      3. A szárnyfedők vöröses harántsávjai a varrat előtt jelentősen megrövidültek, és az oldalszegély mentén kiszélesedtek
      . - Ritka
      ab. morvandicum PIC

      4. A szárnyfedők vöröses harántsávjai majdnem teljesen hiányzanak
      . - Igen ritka
      ab. polonicum PODANY
    • A halánték a szemek mögött sokkal rövidebb, mint a szemek, lekerekített és elszűkülő, fényes és sima . A szárnyfedők bordái élesek. Teste fekete, a csápok töve, az előtor elülső és hátulsó szegélye és lábai részben vörösesek, a combok alul és oldalt, valamint a lábszáraik nagyobb része vörös. Szárnyfedői szürkéssárgák, szabálytalan, többnyire foltokra szakadozott fekete sávval a közepe előtt és a közepe mögött; a harántsávokon kívül gyakran a bordák és közöttük a kiemelkedő ráncok is feketék. A lesimuló és foltokba tömörült szőrözet szürkésfehér, felülete durván pontozott és ráncolt. 10-21 mm.

    • Előfordul Európától Nyugat-Szibériáig, valamint Kisázsiában, Szíriában és Algériában. Faunaterületünkön a hegyvidék tűlevelű erdeiben nem ritka. Lárvája (20. ábra: F; bábja: G) főleg lucfenyő, valamint erdei- és feketefenyő kérge alatt fejlődik. Az imágó áprilistól júniusig repül, gyakran találjuk kivágott fenyőrönkökön vagy fenyő-ölfán sütkérezni. - Fenyves-tövisescincér


      inquisitor L.