Hosszúkás testű állatok. Fejük elülső része előrefelé keskenyedő, hátulsó része jóval rövidebb és valamivel szélesebb, mint az elülső. Az 1. csápíz jóval hosszabb, mint a fej, hosszúsága az előhátéval közel megyegyező. 2. és 3. csápízük együttesen valamivel hosszabb vagy ugyanolyan hosszú, mint az 1. A 4. íz rövid, a 3.-nak majdnem csak a fele. Szipókájuk 2. íze alig másfélszer hosszabb, mint az 1. Az 1. íz kétszer hosszabb, mint a 3. íz. Az előhát elülső része jóval keskenyebb és valamivel rövidebb, mint a hátulsó rész. Az előhát harántbarázdája határozott, elülső részének hosszanti barázdája a közepén feltűnően mély, gödörszerű. Az előhát hátulsó részén sekély, széles benyomat van. A testet finom, gyér, felálló szőrözet borítja. A félfedők négyszögű sejtje kicsiny ().
A Palearktikumban 44 faját, illetve alfaját ismerjük, Európában 8 faja és 1 alfaja él. Faunaterületünkön 4 faját és 1 alfaját gyűjtötték, 1 további faj előkerülése várható. Hazánkban 3 faját mutatták ki és 1 további alfaj előfordulása lehetséges. Meleg és száraz klímát kedvelő fajok, nyílt mezőkön, sztyeppterületeken, máskor középhegységek nagy kiterjedésű mezőin, karsztos vidékeken fordulnak elő. Egynemzedékű fajok, lárva alakban telelnek. Veszedelmes ragadozók, a legkülönfélébb rovarokat megtámadják. Védekezés közben az embert is megszúrhatják, szúrásuk helye hosszú ideig igen fájdalmas. Gazdasági szempontból hasznos állatok.
Forrás: Benedek Pál: Fauna Hungariae 94. füzet Poloskák VII. - Heteroptera VII.