Felülről nézve szemeik nem domborodnak ki feltűnőbben, bomlokívük mindig többé-kevésbé erősebben kiöblösödik, különösen egyes fajok (pl. assimilis FIEB.) hímjeié; a nőstények homloka domború, a hímekén sekélyebb vagy mélyebb homlokgödör süllyed be, amely egyszer csak a szemek alsó szegélyének magasságáig ér, máskor mélyen benyomul a szemek közé, néha (stagnalis LEACH, selecta FIEB.) harántléc kettéosztja (), vagy felül barántléc határolja (nigrolineata FIEB., ), csupasz vagy gyér, rövid, legtöbbször ráfekvő szőrözet fedi. Szipókájuk rovátkolt (). Előtorukon egyszer szabályos, másszor elágazó és egymással összeköttetésbe lépő 6-11 világos, legtöbbször sárga harántsáv húzódik, közepén nincs hosszanti középtaraj, legföljebb elülső szegélyénél lehet kisebb kiemelkedő dudor vagy lécdarabka; ez utóbbi a stagnalis LEACH és selecta FIEB. fajok előtorának elülső harmadában elég jól felismerhető. Előtöri oldallebenyük () megnyúlt, nyelv alakú, sohasem négyszögletes vagy trapéz alakú. Félfedőjük rovátkoltsága és rajzolata fajonként változó, sőt egyes fajokon belül is nagymértékben variálhat, úgyhogy csak ezen az alapon az egyes fajokat elkülöníteni egyáltalában nem lehetséges. A clavus és a corium világos harántsávjai sohasem annyira keskenyek, hogy a világos rajzolattal szemben a sötét alapszín szembetűnően uralkodna. Elülső lábszáruk csúcsi végén belül nincs szőrpamacs. A hímek palája felső szegélyének a tövénél nincs kiugró dudor, és csúcsi vége sohasem éles derék- vagy majdnem derékszögben hajlik le az alsó szegélyhez (, , ), oldaltövisei vagy egységes összefüggő sorban helyezkednek el, vagy 2 egymástól teljesen elkülönült sorban foglalnak helyet. Középső lábuk karmai olyan hosszúak, vagy legtöbbször hosszabbak, mint a lábfejíz. Hátulsó lábuk 1. lábfejízének csúcsi végén nincs sötét folt, de a S. lateralis LEACH 2. lábfejíze sötétbarna (). Strigiljük jobboldali; hímjeik potroha jobboldalian részaránytalan (). A család leggyakoribb és legváltozékonyabb fajai tartoznak ide. A nőstények elkülönítése sok esetben nagyon nehéz, s biztosan csak JORDAN munkája alapján lehetséges. Ehhez viszont mikroszkópi készitmények kellenek, s azok 400-szoros nagyítással vizsgálandók; ezek leírásától itt eltekintünk.
Sekély és mély álló- vagy folyóvizekben, legyen az vízi növényzetben dús vagy szegény, vagy akár növényzet nélküli, megtaláljuk egyik vagy másik faját. Sík- és hegyvidéki vizekben egyaránt előfordulnak.
Több mint 40 palearktikus faja közül 22 Európában is honos. Faunaterületünkről eddig 9 faja ismeretes, de még legalább 3 fajának előfordulása várható.
Forrás: Soós, Á. (1963): Poloskák VIII. - Heteroptera VIII.: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)