Testük fényes rozsdavörös, széles tojásdad vagy majdnem kerek, erősen domború. Szemeik kiugrók, a homlokvarratok mélyek, a szemek felső szegélyétől kiindulva harántul metszik a homlokot. Homlokdudoraik laposak, arcéle széles, a csápok töve között éles háromszögű, a fejpajzs elülső szegélye egyenes vagy csak alig öblös (). Csápjuk 11-ízű. Az előtor háta szélesebb, mint amilyen hosszú, trapéz alakú, tövén sem hosszanti, sem harántbenyomatnak nyoma sincs. Elülső szögletei duzzadtak. Szárnyfedőik rendezetlenül pontozottak, vagy pontsoraik nem egészen szabályosak. Vállszögletük lekerekített, vállbütykük többnyire jól kiugró, hártyás szárnyuk jól fejlett. A szárnyfedők mellfedője széles, a hátulsó csípőktől kezdve fokozatosan elkeskenyedik, az egyenként lekerekített varratszögletek előtt tűnik el. A melltő lapos és széles, nyúlványa középen kissé kimetszett, az elülső csípők ízületi vápái hátul nyitottak. Lábaik vastagok, a hímek elülső lábfejízei erősen kiszélesedettek. A hátulsó lábszár sarkantyúi rövidek.
Valamennyi kontinensen elterjedt. Eddig több mint 120 fajt ismerünk, amelyek nagy része, több mint 75 faj indo-ausztráliai, több mint 20 faj afrikai, 1—1 észak- és közép-amerikai. A palearktikumban 14 faj fordul elő, amelyek nagy része a Távol-Kelet (Japán, Kína) lakója. Európában csak 2 faj él, amelyek Magyarországon is honosak.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.