Az előtor háta elöl nem befűződött, a többé-kevésbé vastag szegélyig domború .
A szárnyfedők hosszúak, csaknem párhuzamosak, hátrafelé csak gyengén keskenyedők. Előtoruk jelentősen hosszabb, mint amilyen széles, középen nem golyószerűen domború (1. alnem: Anoplodera MULS.).
Az előtor hátát hosszú és finom, elálló fehéres szőrözet fedi. Teste teljesen fekete, lábai vörösek, de a combok töve, a lábszárak vége és a lábfejei feketék. Szárnyfedői durván pontozottak, a pontozás a csúcs felé elenyésző, szőrözete az első harmadban felálló, majd ferdén elálló, meglehetősen hosszú, a pontozás közeiben fényesek, 7-12 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európában, Észak-Európa déli részén, a Kaukázusban, Kisázsiában, Szíriában Kelet-Iránig. Faunaterületünkön a hegyvidék lakója; lomberdők szegélyén, erdei tisztásokon, főleg virágzó galagonyán, berkenyén, somon, tölgyön május-júniusban található, de meglehetősen ritka. Lárvája tölgy bükk és nyár száraz ágaiban, gallyaiban él. - Vöröslábú virágcincér
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Anoplodera nembe van besorolva. - szerk.
Az előtor hátát rövid és durvább szőrözet fedi. A szárnyfedőket sárga rajzolat díszíti, csak kivételesen egyszínű feketék, de ez esetben a pontozás közeiben finoman recézett, zsírfényű.
Feje a halánték mögött mélyen befűződött , a fejtető és a nyak között a harántbenyomat fényes, nem pontozott, a fejtető domború, hosszában nem benyomott. Az előtor háta domború, elöl nem, hátul harántul benyomott, durván, de nem ráncosan pontozott. Teste karcsú, teljesen fekete, szárnyfedői 3-3 nagy sárga folttal: 1 folt a töve mögött, 1 a közepe előtt, és 1 a közepe mögött . 8-12 mm.
Előfordul egész Európában, Észak-Afrikában, faunaterületünkön elterjedt, a hegy- és dombvidékek lakója. Lomberdők szegélyén, erdei tisztásokon, főleg árnyékban fekvő virágzó cserjéken, galagonyán, ernyősvirágokon stb. május-júniusban nem ritka. Lárvája tölgy, gyertyán és bükk korhadó ágaiban fejlődik - Foltos virágcincér.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Anoplodera nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A szárnyfedőkön 3-3 nagy sárga folt van, amelyek nincsenek egymással összekötve - Nem ritka
forma typica
2. A szárnyfedők 3. foltja a közepe mögött hiányzik . - Ritka (Trencsén)
[ab. pyrenaica PIC]
3. A szárnyfedők 1. foltja a töve mögött hiányzik . - Ritka, ez ideig nálunk még nem került elő
[ab. sylvestris PIC]
4. A szárnyfedők középső és hátulsó foltja hiányzik, csak a töve mögött van 1-1 sárga folt . - Ritka (Trencsén, Kuzy)
[ab. biguttata MULS.]
5. Szárnyfedői teljesen feketék . - Ritka (Trencsén)
[ab. atrata SCHILSKY]
6.A szárnyfedők középső és hátulsó sárga foltja hosszirányban összekötött . - Nálunk ez a leggyakoribb forma
ab. exclamationis FABR.
7. A szárnyfedők elülső és középső sárga foltja hosszirányban összekötött . - Ritka (Budapest, Kis-Kárpátok)
ab. vastatorum PIC
8. A szárnyfedők mindhárom sárga foltja hosszirányban összekötött . - Nem gyakori, előfordul a törzsalakkal együtt
ab. Landoisi PIC
9. Olyan, mint az ab. Landoisi PIC, de a középső és hátulsó sárga folt 1 -1 kerek fekete foltot zár közre . - Ritka (Budapest)
ab. inclusemaculata HEYR.
Feje a halánték mögött gyengébben befűződött , a nyak és a fejtető közötti harántbenyomat lapos, ugyanúgy pontozott, mint a fejtető vagy a nyak. A fejtető hosszában gyengén benyomott. Előtora szélesebb, elöl erős harántbenyomattal, hátul középen ugyancsak mélyebben benyomott. Teste széles, zömök. Fekete, szárnyfedői sárga foltokkal, lábszárai világosak, a lábszárak vége sötét, a combok töve ugyancsak világos. Szárnyfedőin 1-1 nagy folt a pajzsocska és a vállbütyök között, 1-1 a vállbütyöktől a szegélyig, 1-1 nagy C alakú, illetve fordított C alakú folt a középen, valamint 1-10 folt a csúcs előtt sárga. A varrat széles sávban fekete . Szárnyfedői egyenetlenül és meglehetős finoman pontozottak, az előtor pontozása durva és ráncosan összefolyó. 7,5 - 14 mm.
Előfordul Nyugat-Szibériától a Bajkálon túlig. Faunaterületünkön ez ideig csak az erdélyi Szeben-hegységben (Dusi-szoros) gyűjtötték (= nigroflava Fuss)
[rufiventris GEBL.] akt.: Xestoleptura rufiventris - szerk. Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Xestoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Szárnyfedői rövidebbek, hátrafelé többé-kevésbé erősen elszűkülnek. Az előtor háta erősen domború, nem, vagy alig hosszabb, mint amilyen széles.
A pajzsocska vége középen kicsípett. A középhát cirpelőfelülete (pars stridens) aszimmetrikusan osztott (2. alnem: Vadonia MULS.). - Teste fekete, szárnyfedői barnás- vagy vörösessárgák, az elülső és középső lábszárak, valamint az elülső lábfejek vörösbarnák, hasa fekete. A felület szőrözete sárgás vagy vörösbarna, hosszú. Az előtor háta durván pontozott, szárnyfedői elöl olyan durván pontozottak, mint az előtor korongja, de ritkásabban, hátrafelé a pontozás fokozatosan finomabb és ugyanakkor ritkább. A hátulsó csípők előtt a mellvégen a hímek esetében 1-1 éles kiemelkedés található, közöttük a mellvég lapos és fényes. 6,5-9 mm.
Előfordul egész Európában és a Földközi-tenger keleti medencéjében. Faunaterületünkön 2 alfaja található. Lárvája tölgyben él, de életmódja még alig ismert. Az imágó főleg cickafarkon, illetve más virágokon, erdőszegélyeken, napsütötte hegy- és domboldalakon található, közönséges - Barnás virágcincér
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Pseudovadonia nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. Az előtor hátát hosszú és sugarasan elálló szőrök fedik . A szárnyfedők szőrözete rövid, meglehetősen lesimuló és a tövén sem felálló. - Előfordul Közép-Európában, faunaterületünkön Szlovákiában és Horvátországban. Magyarországi előfordulásával a délnyugati harárszélen számolni lehet
[livida FABR. ssp. livida FABR.]
2. Az előtor hátát hosszú szőrözet borítja, de a szőrözet nem sugarasan elálló, hanem oldalról befelé irányul . A szárnyfedők szőrözete hosszabb és a tövén elálló. Hasa fekete. - Magyarországon általánosan elterjedt. Közönséges. Ez az alfaj Közép-Európa keleti felétől Nyugat-Szibériáig és délen a Balkánon, Kisázsián át Iránig fordul elő
livida FABR. ssp. pecta K. & J. DAN.
3. Olyan, mint az előző. de a nőstények hasa vörösbarna. - Ritka (Tihany)
ah. bicarinata ARN.
A pajzsocska vége egyszerűen lekerekített vagy kihegyezett. A mellvégen a hímeken sincs kiemelkedő él. A középhát cirpelőfelülete (pars stridens) szimmetrikus, középen osztott (3. alnem: Neovadonia KASZ.)
A hímek hátulsó lábszárának csúcsán 2 sarkantyú van. Az előtor háta nagyon sűrűn és durván pontozott, szabad szemmel nézve fénytelen. A hátulsó combok külső oldalán lesimuló szőrözettel, a fej és az előtor háta fehéres vagy sárgás szőrözettel. Teste fekete, szárnyfedői vörösbarnák; a szárnyfedők varrata keskenyen, olykor a csúcsuk elmosódottan barnás vagy fekete, közepükön 1- 1 kerek folttal . 8-13 mm.
Előfordul Közép-Európában, a Szovjetunió európai felének déli részén, a Balkán félszigeten és Kisázsiában. Faunaterületünkön elterjedt, Magyarországon főleg a dombvidék és az alacsonyabb hegyvidék xerotherm helyeinek lakója, s nem ritka. A bogár főleg virágokon található június-júliusban. A lárvája főleg kökényben fejlődik, de nyilván más lomblevelű fákban és cserjékben is megél: életmódját még nem ismerjük eléggé - Kétpettyes virágcincér
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Vadonia nembe van besorolva. - szerk.
Változata:
1. A szárnyfedők középső fekete foltja hiányzik. - Ritka (Budapest)
ab. uninstigmata PIC
A hímek hátulsó lábszárának csúcsán csak 1 sarkantyú van. Az előtor háta többnyire erősen, de mégis ritkábban pontozott, szabad szemmel fényesebbnek látszik.
A hátulsó combok külső oldalát rövid és lesimuló szőrök fedik. Az előtor háta sűrűn és durván pontozott, a pontok csaknem érintkeznek. A fej és az előtor felálló szőrözete sárgás. Teste fekete, szárnyfedői vörösesbarnák, középen 1-1 kerek fekete folttal, azonkívül a varrat keskenyen fekete. Termete zömökebb. 11-14 mm.
Előfordul a Balkán félszigeten, északon Horvátországig. Faunaterületünkön csak Horvátországban találták (Velebit). A lárva életmódját nem ismerjük.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Vadonia nembe van besorolva. - szerk.
Változata:
1. A szárnyfedőkön a varrat széles sávban fekete, de a korong fekete foltja nem olvadt bele a varratszegélybe. - Ritka (Velebit)
[ab. Kaszabi HEYR.]
A hátulsó combok külső oldalát hosszú, elálló, sárgás szőrök fedik. Az előtor háta ritkábban pontozott, a pontok köze fénylő. A fej és az előtor háta hosszú, felálló, többnyire barna szőrözettel fedett. A szárnyfedők töve is felálló szőrözettel. Teste karcsúbb, fekete, szárnyfedői többnyire tégla- vagy barnásvörösek, a korong közepén 1-1 nagy, kerek fekete folttal, azonkívül fekete még a varrat, a tőszegély és a csúcs, valamint többnyire a szárnyfedők utolsó ötöde. 11-14 mm.
Előfordul Dél-Franciaországban, Magyarországon, Galíciától Podólián át Besszarábiáig. Magyarországon főleg az Alföld homokos-szikes helyein található, s olykor gyakori. Az imágót főleg cickafarkon, ökörfarkkórón stb. találjuk június-júliusban. A lárva életmódját nem ismerjük (= adusta KRAATZ) - Alföldi virágcincér
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Vadonia nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. Szárnyfedőin a varrat fekete szegélye keskeny, és a csúcs alig, vagy egyáltalán nem fekete. Az Alföld homokbuckás helyein igen gyakori
ab. litigiosa MULS.
2. Szárnyfedői teljesen feketék. Ritka
ab. Pfuhli REINEK
Az előtor háta elöl mindig jól láthatóan befűződött, alakja többé-kevésbé harang alakú . A szárnyfedők csúcsa többnyire öblös.
A szárnyfedők szőrözete rövid és gyér, többé-kevésbé ferdén felálló vagy lesimuló, a csúcs lemetszett vagy öblösen kimetszett, többnyire éles külső és éles belső varratszöglettel (4. alnem: Leptura s. str.).
A hátulsó lábfej 1. íze rövidebb, mint a csáp 3. és 4. íze együttesen, és az első 3 lábfejíz rövidebb, mint a csáp 3-5. íze együttesen .
Az előtor hátát hosszú és többé-kevésbé felálló szőrözet fedi.
A csápok feketék, a 4-8. ízek töve sárga . Teste a lábaival együtt fekete, szárnyfedői sárgásbarnák, oldalszegélye és a csúcsa elmosódottan sötétbarna vagy fekete, olykor a vállcsúcs mögött az oldalszegélyén hosszúkás folttal. A szárnyfedők vége ferdén befelé lemetszett, kerekített szögletekkel. Az előtor korongja kétoldalt gyengén benyomott, pontozása sűrű és erős, a szárnyfedők pontozása a vállon sem erősebb, mint az előtoré. A hímek hátulsó lábszárának végén 2 sarkantyú van, az 5. haslemez vége gyengén kikanyarított, a vége kissé benyomott . 8-10 mm.
Előfordul Észak- és Közép-Európa hegyvidékein, faunaterületünkön a Kárpátokban; Magyarországon eddig csak Sopron környékén (Tolvaj-árok), a Bakony hegységben (Zirc) és a Tornai Karszt területén találták. Lárvája a luc- és erdeifenyőben, valamint nyár, bükk, tölgy korhadó ágaiban fejlődik. A bogár június júliusban rajzik, főleg ernyősvirágokon található. Nálunk nagyon ritka, a Kárpátokban gyakori (= delineata CSIKI)
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Változata:
1. Szárnyfedői egyszínű sárgásvörösek, legfeljebb az oldalszegély elöl sötétebb. A törzsalakkal együtt fordul elő és nem ritka (= simplonica auct. nec FAIRM.)
ab. fallax HEYR.
A csápok egyszínű feketék, vagy ha világosak is, nincs a középső ízek tövén világos gyűrű.
Szárnyfedői, különösen oldalt középen nagyon durván pontozottak. Az 5. haslemez vége a hímeken kikanyarított és felülete benyomott . Az előtor háta is durván pontozott, a töve előtt harántul mélyen benyomott, a korong pontozása nem ráncolt. A szárnyfedők vége egyenként ferdén a varrat felé lecsapott, lekerekített szögletekkel. Teste fekete, szárnyfedői sárgásvörösek, a korong közepén 1-1 fekete kerek folttal, azonkívül a szárnyfedők csúcsa is fekete (, ). 12-17 mm.
Előfordul Közép-Európa hegyvidékein, a Kaukázusban, valamint Iránban. Faunaterületünkön a Kárpátokban elterjedt, de mindenütt ritka. A lárva életmódját nem ismerjük. Az imágó július-augusztusban repül, főleg ernyősvirágokon található
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A szárnyfedők fekete kerek korongfoltja nagy és kiterjedt . A törzsalak között ritka (Kassa, Munkács, Ferencfalva)
[ab. Dejeani GANGLB.]
2. A szárnyfedők fekete korongfoltja kicsi, hosszúkás és rézsútosan elhelyezett . - Az Északi- és Keleti-Kárpátokban nem ritka
[ab. obliquesignata JUREČEK]
3. A szárnyfedők fekete korongfoltja 2-2 kis foltra osztott . - Ritka (Ferencfalva, Kuzy)
[ab. bisbisignata PLAV.]
4. A szárnyfedők fekete korongfoltja teljesen hiányzik . - A törzsalak között nem ritka
[ab. impunctata HEYD.]
A szárnyfedők pontozása sűrű, de nem feltűnően durva.
A hímek hátulsó lábszárának a végén csak 1 sarkantyú van. Az 5. hasszelvény vége a hímeken mélyen kimetszett, és csaknem egész hosszában bemélyedt . Teste fekete, szárnyfedői sárgásvörösek, a csúcsuk fekete. A halánték a szemek mögött nagyon rövid és hirtelen elszűkül. A hímek hátulsó lábszára széles és lapos, külső éle erősen görbült. A szárnyfedők külső csúcsszöglete hegyes, varratszöglete tompa . Az előtor hátának pontozása durva, de nem összefolyó, szőrözete hosszú, felálló. 10-14 mm.
Előfordul Dél-Európában és a Szovjetunió európai részének déli felében. Faunaterületünkön meglehetősen ritka: Magyarországon eddig csak a Kőszegi- és a Soproni-hegységből, valamint Zala megyéből (Zalalövő) és Budapest környékéről (Nagytétény) ismerjük. A lárva életmódjáról semmit sem tudunk. Az imágó cickafarkon, különböző ernyősvirágokon, virágzó szedren található június-júliusban
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
A hímek hátulsó lábszárának a végén 2 sarkantyú van.
A hímek 5. haslemezének a vége mélyen kimetszett, és a szelvény vége szélesen benyomott . A szárnyfedők vége ferdén befelé lecsapott, és szögletei tompák, kerekítettek . Az előtor háta nagyon sűrűn és durván pontozott, a pontok érintkeznek egymással, nincsenek köztük közterek, emiatt felülete fénytelennek látszik. Halántéka az erősen kiugró szemek mögött rövid, keskeny, és hirtelen elkeskenyedik. Az előtor és a fej szőrözete hosszú, felálló, sűrű és barna. Teste fekete, szárnyfedői egyszínű sárgásvörösek. 9,5-12 mm.
Előfordul a Balkán félszigeten és Horvátországban, faunaterületünkön eddig csak a Bánságból ismerjük (Mehádia). Életmódjáról semmit sem tudunk.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
A hímek 5. haslemezének a vége egyenesen lemetszett, nem kikanyarított, a vége gyengén benyomott . A szárnyfedők vége ferdén lemetszett és gyengén kikanyarított, külső és belső szögletük éles. Az előtor háta erősen domború, töve harántul benyomott, és felülete durván vagy finomabban pontozott; a pontok csak helyenként folynak össze ráncokba, vagy nem is érintkeznek. Testük fekete, lábaik részben vagy egészen vörösek, szárnyfedőik vörösek vagy fekete foltokkal.
A szárnyfedők pontozása, különösen középen, sokkal durvább, mint az előtoron. Az előtor pontozása durva és sűrű, a korong oldalán helyenként összefolyó, szőrözete hosszú, sűrű és barna. Teste fekete, szárnyfedői egyszínű barnásvörösek, lábai barnák vagy barnásvörösek, de az elülső comb vége és a lábszár, valamint a középső lábszár és a lábfejízek világosabb barnák vagy sárgásbarnák. 12-18 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európában, a Kaukázusban, Kisázsiában, keleten Iránig. Faunaterületünkön szórványosan elterjedt és a hegyvidékeinken fordul elő. Magyarországon ez ideig a Mecsek hegységből (Pécs), a Kőszegi-hegységből és a Bakonyból (Zirc) ismerjük. Lárvája tölgyben és valószínűleg más lomblevelű fák korhadó ágaiban is fejlődik. Az imágó július-augusztusban repül, és főleg virágokon található
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
A szárnyfedők pontozása gyér, középen sem erősebb, mint az előtoron; az előtor pontozása középen finom és szórt, oldalt erősebb, de nem összefolyó, szőrözete felálló, hosszú és barna. Teste fekete, a szárnyfedői világos vörösbarnák, a csúcs kiterjedten fekete, korongján 1-1 kerek folt van . A potroh vége szőrös, lábai sárgásvörösek, de a combok töve elmosódottan fekete. 11-16 mm.
Előfordul a Balkán-félszigeten, valamint Kisázsián át Szíriában és Iránban. Faunaterületünkön csak Erdélyből (Kerci-havasok, Csernáton, Vidombáki völgy) és a Bánságból (Herkulesfürdő, Szemenik) ismerjük. Életmódját még nem kutatták ki.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Az előtor hátát rövid, lesimuló szőrözet fedi, vagy majdnem csupasz.
Szárnyfedőik az elülső harmadban igen durván és mélyen pontozottak, a pontozás már a középen is finomabb, majd a vége felé fokozatosan finomodik, de a pontok élesen bemélyedtek, és a köztereik recézettek. Feje nagyon sűrűn és durván, az előtor háta még durvábban pontozott, de a pontozás kevésbé sűrű; a korong közepén olyan nagy pontokkal, mint a szárnyfedők tövén a váll körül, meglehetősen fénylő. Teste fekete, a felület szőrözete rövid és sötét, a pajzsocska és az előtor hátulsó szegélye a ♀ esetében aranysárga szőrszegéllyel. A hímek pajzsocskája ezüstösen szőrözött. 14-18 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európa hegyvidékein, Észak-Európa déli felében, Angliában, keleten a Kaukázusig és Iránig. Faunaterületünkön a hegyvidéken, főleg a Kárpátokban nagyon gyakori, Magyarországon ritka, középhegységeink magasabb pontjain fordul elő (Mecsek hegység; Kőszeg és Sopron környéke; Bükk hegység: Garadna-völgy, Nagyvisnyó; Balaton-felvidék: Tátika; Budai-hegyek: Hárs-hegy stb.). Lárvája többnyire bükkfában fejlődik, de gyertyánban, tölgyben, égerben, nyírben és gesztenyében is megtalálható. Száraz fák még nem korhadó ágaiban él. A bogarak június-júliusban rajzanak, meleg, szélcsendes, napfényes időben ernyősvirágokon, bodzán stb. találhatók - Hegyi virágcincér.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A szárnyfedők rövid szőrözete nem fekete, hanem világossárga vagy szürkés. A törzsalakkal együtt fordul elő, gyakori
ab. Stichae HEYR.
2. Szárnyfedői nem feketék, hanem sötétebb vagy világosabb barnássárgák. Ritka, faunaterületünkön eddig csak a Kárpátokból került elő (= ochracea auct. non FAUST)
[ab. oehraceipennis PIC]
A szárnyfedők pontozása finomabb, vagy finom és egészen sűrű, vagy elöl, különösen a szegélyen durva ugyan, de hátrafelé elmosódó és a pontok nem élesen bemélyedtek, sűrűk és fényesek. Az előtor háta nagyon sűrűn pontozott, a pontok még a korong közepén is érintkeznek vagy összefolynak.
Mindkét ivar fekete, szárnyfedői vörösek, de a csúcs és egy ezzel összefüggő szív alakú folt a varraton fekete . A hímek 5. haslemeze a csúcsán lemetszett vagy legfeljebb gyengén öblös . Az elülső lábszárak sárgásvörösek, fekete csúccsal, a hímek hasa vöröses, a nőstényeké barna vagy fekete. Szárnyfedői elöl durvábban pontozottak, az előtor háta domborúbb, középen gyérebben pontozott. 14-19 mm.
Előfordul a Földközi-tenger mellékén, kelet felé Iránig és a Kaukázusig, valamint a Krím-félszigetig. Faunaterületünkön csak Horvátországban (Velebit) fordul elő. A lárva életmódját nem ismerjük, a bogár július-augusztusban repül, és virágokon található
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
A ♂ fekete, szárnyfedői sárgásbarnák, lábszárai és lábfejízei ugyancsak sárgásbarnák, de a lábszárak vége sötét. A ♀ fekete, de az előtor háta és a szárnyfedők vörösbarnák, lábszárai, lábfejei vörösesek, az elülső comb is részben a tövén világosabb. A hímek 5. haslemeze a végén mélyen kimetszett, kétoldalt éles fogban kihúzott . A szárnyfedők pontozása elöl is finom és szórt, a közepétől még finomabb és egyenletes. Az előtor háta nagyon sűrűn, ráncolva pontozott, a pontok középen is érintkeznek egymással, felülete zsírfényű . 10-19 mm.
Előfordul Európában és Észak-Afrikában, keleten Szibérián át a Bajkál-tóig. Faunaterületünkön a hegyvidék lakója, különösen a Kárpátokban mindenütt gyakori. Magyarországon ritka, a középhegységeink magasabb pontjain fordul elő, ahol a lárvák tápnövénye, az erdei- vagy lucfenyő tenyészik. A lárvák főleg öreg rönkökben, korhadó törzsekben fejlődnek; a bogarak júliustól szeptemberig találhatók, főleg virágokon (= rubrotestacea ILL., Ješatkoi VÁVRA) - Vörös virágcincér.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A ♀ fején a szemek között olykor 2 vöröses folt lép fel. - Ez a forma nálunk gyakoribb, mint a törzsalak (= maculiceps GABR.)
ab. occipitalis MULS. ♀
2. Olyan, mint az előző, de a fejtető vörös foltjai egységes nagy folttá folytak össze. - Gyakori
ab. notaticeps PODANY ♀
3. A ♀ előtora elöl és hátul feketén szegélyezett, az elülső szegély közepén félkör alakú fekete folttal. - Ritkább
ab. semicirculata G. SCHMIDT ♀
4. Némelykor a ♀ előtorának háta vörös ugyan, de elöl és hátul, valamint 2 hosszanti sáv fekete. - Ritka (Zólyom megye, Borszék)
[ab. Salzmanni HUBENTH. ♀]
5. Olykor a ♀ előtora fekete, csak oldalt van 1-1 keskeny, vörös oldalfolt. - Ritka (Munkács)
[ab. Sattleri BICKH. ♀]
6. A ♀ szárnyfedői világos sárgásbarnák, mint a hímeken. Az előtor elülső és hátulsó szegélye fekete, utóbbin a középen fekete, hegyes folttal, korongja egy négyszögű, az elülső szegéllyel összefüggő fekete középfolttal. - Ritka (Északi- Kárpátok: Lópér)
[ab. combinata ROUBAL ♀]
A hátulsó lábfej 1. íze nagyon hosszú, olyan hosszú, mint a 3. és 4. csápíz együttvéve, a lábfej első 3 íze hosszabb, mint a 3-5. csápíz együttesen ().
Az előtor hátát rövid és lesimuló szőrözet fedi, úgyhogy az előtor majdnem csupasznak tűnik. Az előtor háta domború, elöl és hátul harántul benyomott, hosszanti középbenyomat nélkül, emiatt felülete erősen domború, rövid, olyan hosszú, vagy alig hosszabb, mint amilyen széles. Teste fekete, szárnyfedői a ♀ esetében egyszínű téglavörösek, a ♂ esetében sárgásbarnák, de az oldalszegélye és a csúcsa fekete. Felülete gyéren és felületesen pontozott, a ♂ kissé fénylő, a ♀ teljesen fénytelen, szőrözete sötét. 9-11 mm.
Előfordul Európa hegyvidékein, keleten Szibérián át a Bajkál-tóig. Faunaterületünkön a Kárpátok egész területén nagyon gyakori, Magyarországon ritka (Kőszeg és Sopron környéke, Tihany, Mecsek hegység, Sárszentbalázs, Siófok, Tarcsa, Cenk, Budai-hegyek). Lárvája erdeifenyőben vagy lucfenyőben fejlődik, száraz törzsekben és ágakban egyaránt megtalálható. Az imágó főleg az ernyősvirágokat kedveli, s június-júliusban rajzik.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Anastrangalia nembe van besorolva. - szerk.
Az előtor hátát sűrű és hosszabb lesimuló szőrök fedik, amelyek közül főleg oldalt felálló szőrök erednek. Előtora keskenyebb és hosszabb, kevésbé domború, a töve előtt középen többnyire hosszirányban kissé benyomott. Teste fekete, a ♀ szárnyfedői csak nagyon ritkán egyszínű téglavörösek, többnyire legalább az oldalszegély vagy egy folt a váll mögött a szegélyen fekete. A ♂ szárnyfedői is oldalt többnyire szélesen feketén szegélyezettek.
A halánték a szemek mögött hosszú , alig keskenyedő, és a nyaknál hirtelen befűződött, ami miatt hátul az oldalszöglete élesebben vagy tompán kiálló. A ♂ paramerái több mint kétszer hosszabbak a szélességüknél, a penis hegyesebb, oldalnézetben kevésbé hajlott . Teste fekete, a ♂ szárnyfedői fénylő sárgásbarnák, széles fekete oldal- és csúcsszegéllyel, varratuk is fekete. A ♀ szárnyfedői fénytelen téglavörösek, keskeny fekete oldalszegéllyel, amely a vállbütyöknél a legszélesebb, és hátrafelé fokozatosan elkeskenyedik, keskeny fekete csúcsszegéllyel, és elmosódott nagy korongfolttal a varrat mentén, amely olykor a varratnál osztott. 9-15 mm.
Előfordul Európában, főleg a magasabb hegyvidéken, valamint a Kaukázusban és a vele összefüggő hegyrendszerekben Észak-Iránig. Faunaterületünkön a Kárpátok egész vonulatában gyakori, Magyarországon ritka, eddig csak Kőszeg és Sopron környékén gyűjtötték. Lárvája lucfenyőben és jegenyefenyőben él. Az imágó főleg ernyősvirágokon található (= cincta FABR., mediotincta CSIKI).
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Anastrangalia nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A hímeken a fekete szín annyira kiterjedt, hogy a barnássárga alapszínből csak 1 - 1 háromszögű folt maradt meg a szárnyfedők tövén. - Ritka (Horvátország)
[ab. triangulifera REITT. ♂]
2. A ♀, olykor a ♂ szárnyfedői is teljesen feketék, a bogár egyszínű fekete. – A ♀ gyakori, az egyszínű fekete ♂ nagyon ritka
ab. chamomillae FABR.
3. A ♀ szárnyfedői vörösek, csúcsszegélye keskenyen fekete, oldalszegélyén a válltól hátrafelé keskenyedő és elenyésző fekete sávval. - A nőstények között ez a leggyakoribb változat (= lineolata CSIKI)
ab. limbata LAICH. ♀
4. A ♀ szárnyfedői egyszínű vörösek, sem a csúcson, sem a szegélyen nem feketék. Ritka (Herkulesfürdő)
[ab. graeca PIC ♀]
5. A ♀ szárnyfedői nem vörösek, hanem barnássárgák, mint a ♂ esetében; az oldalszegély mellett feketék. - Ritka (Északi-Kárpátok: Vrátna-völgy, Trencsén, Magas-Tátra)
[ab. Reyi HEYD. ♀]
6. A ♀ szárnyfedői feketék, de a fekete oldalszegély mellett keskeny vörös sávval. A törzsalak között ritka (Északkeleti-Kárpátok: Kuzy)
[ab. melanota FALD. ♀]
7. A ♀ szárnyfedői feketék, de a tövükön, a csúcs előtt és az oldalszél mellett vörösek. - A Kárpátokban nem ritka
[ab. Starki SCHILSKY ♀]
8. A ♀ szárnyfedői feketék, csupán a csúcs előtt van 1-1 vörös folt. - Ritka (Lokve)
[ab. brevesubapicalis PIC ♀]
9. A ♀ szárnyfedői feketék, de a tövén van 1-1 elmosódott vörös folt. - Ritka (Tátra)
[ab. basinotata PIC ♀]
A halánték a szemek mögött rövid , széles ívben kiálló oldalszöglet nélkül. A ♂ paramerái rövidebbek, penise tompább, oldalnézetben igen erősen hajlott . Teste fekete, a 3 szárnyfedői világos sárgásbarnák, fekete csúcsszegéllyel és elmosódott szegélyű, keskeny fekete oldalsávval. A ♂ szárnyfedői világosabb vörösbarnák vagy téglavörösek, keskeny fekete csúcsszegéllyel és többnyire elmosódott, nagyon keskeny oldalszegéllyel, amely utóbbi gyakran hiányzik is. 8,5-12 mm.
Előfordul Észak-Európában, a Szovjetunió európai felének északi részén, valamint Közép-Európa magasabb hegyvidékein. Faunaterületünkön a Kárpátokban elterjedt, de csak szórványosan fordul elő és elég ritka. Elterjedési adatai alapján boreoalpesi fajnak tartják. Életmódját, lárváját nem ismerjük kielégítő módon, de valószínű, hogy lárvája tűlevelű fák száraz ágaiban él.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Pterolophia nembe van besorolva. - szerk.
A test felületét hosszú és sűrű, molyhos szőrözet fedi (5. alnem: Lepturobosca REITT.). - A szőrözet sárgászöld, és a test fekete alapszínét elfedi. Az előtor háta középen hosszában benyomott, töve csak középen benyomott, harántbenyomat nélkül. Fekete csápja a 3. íztől a tövén sárgagyűrűs. Szárnyfedői nagyon sűrűn pontozottak, az előtor pontozása durvább, ráncolt. Olykor a szárnyfedők oldalszegélye mellett a váll mögött sárga folt húzódik . 14-22 mm.
Előfordul Észak- és Közép-Európában, a palearktikus Ázsia északi felében keleten Mandzsúria északi részéig és a Szahalin szigetekig. Faunaterületünkön a hegyvidék lakója, a Kárpátok alhavasi régiójában mindenfelé gyakori; Magyarországon ritka, eddig csak Sopron környékéről ismerjük. Lárvája lucfenyőben él, de életmódját még nem ismerjük kielégítően. A bogár június-júliusban virágokon, főleg bodzán és fehér zászpán (Veratrum album) található - Alhavasi virágcincér.