Fejpajzsa sima. Az előtor háta közvetlenül a közepe mögött a legszélesebb, hátrafelé erősebben keskenyedik, felülete elmosódottan pontocskázott. A szárnyfedők oldalpereme lapos, elmosódottan pontozott. Teste megnyúltabb tojásdad. Színe sárgásbarna, szárnyfedőin olykor határozatlan alakú barnás foltok vannak, homloka és fejpajzsa, a csápok töve, lábai a tomporokkal együtt és a potroh szegélye sárga, hasoldala egyébként fekete. 4—6 mm; 3—4 mm széles.
Előfordul Közép- és Kelet-Európában. Magyarországon főleg a hegy- és dombvidéken elterjedt és gyakori, a síkságon elsősorban a mocsaras területeken, lápokban, nagyobb vizek környékén található. Tápnövényei a Stellaria holostea és graminea, valamint a Melandryum album (IX—VI., VI—VII.)Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.