Általában kisebb és keskenyebb. Az előtor hátának harántbenyomata a töve előtt mélyebb, oldalszegélye erősebben ívelt és a hátulsó szögletek előtt határozottan öblös, pereme keskenyebb, felülete nagyon durván és mélyen pontozott. Csápjai és lábai sárgák, hátulsó combja felül a vége előtt fekete. Felülete élénkzöld vagy fényes olajbarna, olykor halvány aranyos rézfényű (). 2—3 mm.
Előfordul csaknem az egész palearktikus tájban, sőt 1 alfaja Észak-Amerikában is. Magyarországon mindenfelé elterjedt és gyakori. Tápnövényei főleg fűzfélék, de nyárféléken is található (= smaragdina Fourcr., helxines Weise)
Változatai:
1. Felül kék vagy ibolyáskék. — Nem gyakori (= jucunda Weise)
ab. violaceopunctata De Geer
2. A csáp vége fokozatosan sötétedő. A hátulsó combja is sötétebb. Egyébként színe olyan, mint a törzsalaké. — Gyakori
ab. picicornis Weise
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.