Vörösbarna; apró barna vagy szürkés szőrökkel fedett. Az előtor háta oldalt nem fogazott, hátulsó szögletei kihúzottak, hátulsó pereme vastagon szegélyezett, az elülső szegély középen megszakított, korongján enyhe benyomatokkal. A szárnyfedők 3-4 bordája finoman emelkedik ki, fényesebb, közte a felület finoman sűrűn szemecskés, ami miatt az állat fénytelen. Alul a melltő durván szemcsézett, a mellvég rendkívül finoman, elmosódottan, a potroh haslemezei durvábban és sűrűbben pontozottak, de fényesek. A lábfejek utolsó íze olyan hosszú, mint a többi íz együttvéve, a hímek csápja alul nem rojtozott, és a 3. csápíz belül durván szemcsézett (alnem: Aegosoma SERV.) (). 22–56 mm.
Előfordul Közép- és Dél–Európában, a Szovjetunió európai felében, a Kaukázusban, Kisázsiában, Szíriában és Iránban. Magyarországon elterjedt, és főleg a nagy folyók árterében, öreg füzesekben fordul elő. Lárvája () a fűzön kívül megtalálható öreg nyár, bükk, dió, gyertyán, szil, gesztenye, hárs, és ritkán még tölgy törzseiben is, valamint különféle gyümölcsfákban: mint cseresznye, alma, körte és szilva. A 10 cm-re is megnövő lárva hatalmas vájatokat rág a fa belsejében, és 3 évi fejlődés után bábozódik be. Csak öreg, beteg vagy sérült fákat támad meg. A bogár július–augusztusban repül; nappal elrejtőzik faodvakban, öblös járatokban, kéreg alatt, s csak alkonyatkor bújik elő; fényre is repül – Diófacincér
scabricornis SCOP.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1971): Fauna Hungariae 106. füzet Cincérek - Cerambycidae