Teste felül zsírosan fénylő téglavörös, a szárnyfedők fekete foltosak, az apró foltok 3 sorban szabálytalanul helyezkednek el. Alul fekete, de a szárnyfedők lehajló oldalszegélye, valamint a melltő oldallemezei vörösek. A csáp 2—5. íze sárgás. Az előtor háta finoman pontozott, lapos, elöl félkör alakban lekerekített, hátulsó szögletei éles derékszögűek. Szárnyfedői szabályos sorokban pontozottak, közterei majdnem laposak, tőszegélyét fekete szemcsesor díszíti. 6—8,5 mm; 3,8—5,2 mm széles.
Előfordul csaknem az egész palearktikus tájban Franciaországtól Szibériáig. Magyarországon főleg a dombvidéken elterjedt; főleg vizenyős réteken fordul elő. Tápnövényei a Pulicaria dysenterica, Inula salicina és britannica, valamint Mentha-félék és a Verbascum thapsus (XI—VII.)
Változatai:
1. Színe nem téglavörös, hanem halványzöld, illetve sárgásbarna. — Gyakori
ab. maculata L.
2. A szárnyfedők fekete foltjai majdnem eltűntek, csak a varraton, valamint a vállbütyök mögött marad kis fekete folt. — Nem gyakori
ab. immaculata Desbr.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.