Agabus bipustulatus (LINNAEUS, 1767) – Gyakori gyászcsíkbogár
A test hossza 9,5–11,6 mm, alakja hosszúkás ovális, hátoldala alig domború, körvonala folytonos, vagy az előhát alapjánál erősen összeszűkül. A hát- és hasoldal fekete, a fej alapján lévő két folt és a potroh haslemezeinek hátulsó szegélye vörösesbarna. A csáp vöröses-sárgásbarna, a 11. íz csúcsa fekete. A tapogatók csúcsa füstös. Az előhát szélessége változó, általában a hímek előháta szélesebb. A nagyobb magasságokban élő egyedeken az előhát az alapján erősen összeszűkül, keskenyebb, mint a szárnyfedő a vállaknál. Az előhát oldalai keskenyen szegélyezettek. A hátoldal durva recézete erősen megnyúlt sejtekből áll, ez különösen a szárnyfedőn kifejezett. A hímek hátoldala csillogó, nagyon finom, apró recézet csak a szárnyfedőn található. A nőstényeken hátoldala a finom, de mélyen bevésett apró recézet miatt – a fej elülső harmadának kivételével – matt. A szárnyfedő gyakran vöröses árnyalatú. Az előtori melltőlemez keskenyen kihegyezett, tetőszerűen kiemelkedik, oldalai nagyon keskenyen szegélyezettek. Az utómell oldalszárnyai közepesen szélesek (CS/U=2,7–3,2). A lábak feketék, a mellső és középső lábszárak és lábfejek, valamint a combok csúcsa vörösesbarna. A hátsó comb alsó oldala csíkos. A hímek mellső és középső lábának első három lábfejíze erősen kiszélesedett. A mellső láb elülső karma alapján egy fogat visel, rövidebb, mint a megnyúlt és alapi kétharmadában kiszélesedett hátulsó karom. A középső láb elülső karma szintén megnyúlt és erősen kiszélesedett (oldalnézet). A pénisz hosszú és keskeny.
Szárnyfedőjének jellegzetes recézete alapján egyértelműen felismerhető.
Szélesen elterjedt palearktikus faj. Ismerjük Észak-Afrikából, Európa teljes területéről, Grönlandról, Kis-Ázsiából. Elterjedési területe keleten Délnyugat-Szibériáig és Kínáig terjed. Taxonómiai keretei és rokon formái kevéssé ismertek, elterjedése revízióra szorul (NILSSON ÉS HOLMEN 1995). Meglehetősen igénytelen faj, szinte minden víztértípusból ismert, a magashegységek köves alzatú tavaitól, a boreális régió kis áramló vizeitől a forrásokon át szinte mindenhol megtalálható. Általában a kevés növényzetű vizeket részesíti előnyben. Magyarországon állandó állóvizekben gyakori, időszakos vizekben sem ritka, alkalmanként homokos, iszapos aljzatú áramló vizekből is előkerül (ÁDÁM 1993). Kitűnően repül.Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.