A szárnyfedők pontozása durvább és sűrűbb. Az előtor háta a durva pontozás közeiben finoman recézett és fénytelen. Feje teljesen fekete, fénytelen, ráncos, elmosódottan pontozott, homlokdudorai kevésbé kiemelkedők. Teste felül sárga, sárgásbarna, alul és a lábai, csápjai feketék, de a combok vége, a lábszárak és a lábfejízek, valamint az 1. csápíz vége és a csáp töve világos. 4—6 mm.
Előfordul a palearktikus régió nagy részében Európától Japánig. Faunaterületünkön mind a síkságon, mind a hegy- és dombvidéken elterjedt és közönséges, elsősorban azonban a hegyvidéken gyakori. Tápnövényei különböző Salix-, Populus- és Betula-fajok — Kecskefűz-olajosbogár
Változatai:
1. Olyan, mint a törzsalak, de a csápja fekete, csupán az 1. íz vége, valamint a 2. és 3. íz töve világos. — A törzsalakkal együtt fordul elő, de nem gyakori
ab. scutellaris Chevr.
2. Az előtor hátán fekete foltok vannak, legtöbbször csápja is sötétebb, egyebekben olyan, mint a törzsalak. — Gyakoribb, mint a törzsalak
ab. luctuosa Weise
3. Az előtor háta fekete, legfeljebb az elülső és a hátulsó szegélye világos. — Ritka (Zempléni-hegyek: Pálháza)
ab. pallidipennis Küst.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.