A homlokbarázdák a szemek belső szegélyétől kezdve tisztán kifejlődtek, középen éles tompaszögben érintkeznek, a homlokdudorok is jól fejlettek, a fejtető durván recézett, de nem pontozott (). Az előtor háta szórtan és durván pontozott, a szárnyfedők pontsorai erősek, a csúcsot elérik, közterei kissé domborúak és pontocskázottak. Teste megnyúlt, erősen domború, fényes, zöldesfekete vagy gyengén bronzfényű, olykor zöld, a szárnyfedők utolsó harmada vagy olykor a fele is barnásvörös. Hátulsó combja szurokbarna, elülső és középső combjának a töve többnyire sötét. 1,8— 2,6 mm.
Előfordul csaknem az egész palearktikus tájban Európa középső felétől Japánig. Magyarországon elterjedt és közönséges. Tápnövénye a komló és a kender, ezeken olykor kártevőként is fellép. Előfordul csalánon is. Kártétele a kenderen abban mutatkozik, hogy az áttelelt bogarak tavasszal a frissen kelt növényeket rágják meg, úgyhogy azok el is pusztulhatnak. A talajba lerakott petékből kikelő lárvák a kender oldalgyökereit rágják. Az új nemzedék július elejétől augusztusig bújik elő a talajból, és a bogarak a kendertövek csúcsán rágnak. Ez a kártétel már nem jelent nagy veszélyt a növényre — Kenderbolha
Változatai:
1. Felülete kék. — A törzsalak közt ritka (Budapest, Törökbálint, Rákos, Gödöllő)
ab. caerulea Král.
2. A szárnyfedők végig fémes színűek, vörösbarna foltjuk hiányzik. — Előfordul a törzsalak közt, de ritka (Magyaróvár, Kapuvár, Nagyvisnyó, Kalocsa, Simontornya)
ab. picicornis Steph.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.