Teste fekete, olykor gyenge ércfénnyel, csápjai és lábai, valamint tapogatói sárgásvörös színűek. Az előtor hátának oldalai gyengén íveltek, széles szegélye duzzadt és nem pontozott, korongja finoman és olykor elmosódottan pontozott. A szárnyfedők pontsorai erősek, de közterecskéi a szegély felé sem domborúak és pontsorai a váll körül sem durvák. Az 5—7. közterecske elöl sokkal szélesebb, mint maguk a pontok. Felülete fényes. (153. ábra.) 2—3 mm.
Előfordul az Alpokban, Németország magas hegységeiben és a horvátországi hegyekben. A Francia-Alpokban és a Pireneusokban, valamint a Balkán-félsziget hegyein 1—1 önálló alfaj helyettesíti. Magyarországon a törzsalak eddig csak a Bakony hegységből (Zirc) került elő, bár valószínű, hogy Nyugat-Magyarországon a Kőszegi- és Sopron környéki hegyekben, valamint a délnyugati határvidék hegyeiben mindenütt elő fog kerülni. A bogár főleg kövek alatt, moha között vagy az erdőszegély alacsony növényzetén tartózkodik. Irodalmi adatok szerint tápnövénye az áfonya
Változata:
1. Az előtor háta keskenyebb, oldalai alig íveltek, felülete durvábban pontozott. A szárnyfedők pontsorai nagyon durvák, közterei gyengén domborúak, keskenyebbek, szélső pontsorai a váll magasságában igen durvák és az 5—7. közterecske ott keskenyebb, mint maguk a pontok. Teste felül többnyire határozottan kékes színű vagy ércfényű. — Előfordul a Szudétáktól a Kárpátok egész vonulatában és a Magyar Középhegységben a Pilisi-hegyektől a Bükk hegységig
ssp. carpathica Heikert.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.