Deronectes latus (STEPHENS, 1829) – Nagy rücsköscsíkbogár
A test hossza 4,2–4,6 mm, alakja szélesen ovális, körvonala az előhát alapjánál enyhén összeszűkül. A hát- és a hasoldal szurokbarna vagy fekete, a fej alapja és elülső éle, gyakran a szárnyfedő alapja és varrata is vörösesbarna. A csáp vörösesbarna. Az előhát és a szárnyfedő sűrű, rövid szőrzettel borított. A szárnyfedő hosszabb (SH/SSZ ≥ 1,33). A hátoldal felszínének pontozása durva, de nem nagyon nagy pontokból áll, a pontok árokszerűek, sűrűn helyezkednek el. A nagy pontok között a teljes felszínt sűrű, apró pontozás borítja, emiatt rücskösnek látszik. A szárnyfedő sima, a nőstényeken a hátulsó harmadban egy oldalsó, gyenge, csillogó borda látható. A hasoldalon, különösen az utómellen, a hátsó csípőn és a potroh első két haslemezén a pontozás gyér. Az utómell oldalszárnyai keskenyek. A potroh utolsó haslemezének csúcsa kimetszett. A lábak vörösesbarnák vagy barnák. A hímek mellső karmai megnyúltak, az elülső karom oldalnézetben enyhén szélesebb, mint a hátulsó karom.
Hosszabb szárnyfedője és az előhátáról hiányzó bemélyedések alapján ismerhető fel legegyszerűbben.
Közép- és észak-európai faj, elterjedési területe délen Franciaországig, Olaszországig és Macedóniáig húzódik. Patakokhoz, folyókhoz kötődik, ahol kövek, kavicsok között él. Dániában gyakran gyökerek vagy más növényzet alól gyűjtötték (NILSSON és HOLMEN, 1995). Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.