A szárnyfedők oldalszegélye csak a hátulsó csípők magasságáig éles, azután teljesen elmosódik, és a szélső közterecske, valamint a mellfedők között nincs éles szegély. A szárnyfedőkön gyenge válldudor van (2. alnem: Neophaedon Jacobs.). — Teste fénylő sötét bronzbarna, ritkán sötét bronzoszöld, csápjai és lábszárai, valamint lábfejízei szurok- vagy vörösbarna színűek. Az előtor háta finoman, szórtan és egyenletesen pontozott, a pontok köze recézett, ami miatt zsírfényű. Szárnyfedői fényesek, határozott, de finom pontsorokkal, közterecskéi nagyon finoman pontocskázottak, a szegély mentén azonban a pontozás szórt és durva (). 3—4 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában és Kisázsiától keletre egészen Turkesztánig. Magyarországon mind a síkságon, mind a dombvidéken vizenyős réteken országszerte elterjedt és Ranunculus-féléken gyakori
Változata:
1. Felülete sötétkék. — A törzsalakkal együtt fordul elő, de nem gyakori
ab. coerulescens Weise
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.