Agabus striolatus (GYLLENHAL, 1808) – Recés gyászcsíkbogár
A test hossza 7,2–7,9 mm, alakja megnyúlt, hátoldala kevéssé domború, oldalai majdnem párhuzamosak, körvonala folytonos. A fej fekete, elülső szegélye és az alapján lévő két folt vörösesbarna. A csáp és a tapogatók sárgásbarnák. Az előhát fekete, oldalai keskenyen vörösesbarnák, enyhén hajlottak, oldalszegélye alig látható, a hátulsó szögek tompák. A hátoldal recézete a fej elülső részét kivéve kettős. Egyrészt nagy hosszanti irányban megnyúlt sejtekből (ez különösen a szárnyfedőn kifejezett), másrészt – ezeken belül – kis, azonos méretű sejtekből áll. A szárnyfedő fekete, gyakran vöröses árnyalata van, sorpontjai gyengék. A hasoldal fekete, a mellfedő-perem, a szárnyfedő mellfedője, a hátsó csípő és a potroh részben vörösesbarna. Az előtori melltőlemez keskenyen kihegyezett, oldalai keskenyen, de határozottan szegélyezettek. Az utómell oldalszárnyai közepesen szélesek (CS/U=2,2–2,6). A lábak vörösesbarnák. A hímek mellső és középső lábának első három lábfejíze kiszélesedett, a mellső karmok nem módosultak. A pénisz fokozatosan hajlott, csúcsa felülnézetben jobbra csavart, alsó élén a csúcs közelében finom serték vannak.
A faj szárnyfedőjének jellegzetes recézete, az utómellet majdnem elérő hátsó csípővonalak és a fejpajzs középen szélesen megszakított szegélye alapján azonosítható.
Ritka közép- és észak-európai faj, főképp a déli boreális és a mérsékelt övhöz kötődik. Franciaországtól és Nagy-Britanniától Moszkváig ismert. Magyarországon csak néhány előfordulásáról tudunk. Az imágók – ha tehetik – a vízben telelnek át.
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.