Acilius canaliculatus (NICOLAI, 1822) – Sárgacombú barázdáscsíkbogár
A test hossza 14,0–15,5 mm. A fej színe sárgásbarna vagy barna, hátulsó szegélye és a fejtető jellegzetes M alakú rajzolata fekete. A fej az apró pontocskáktól ráncolt, emellett elszórva jól elkülönülő nagy pontok vannak. A csáp alapja sárgásbarna, az 5–11. csápízek csúcsa sötétbarna. A 3. csápíz hossza a 2. íz hosszának majdnem kétszerese. A tapogatók sárgásbarnák, csúcsaik barnák. Az előhát sárgásbarna, korongján jellegzetes fekete rajzolat van. Felszínén megnyúlt pontocskák és sűrű, nagyon durva pontok találhatók. A szárnyfedő alapszíne sárgásbarna, apró – többé-kevésbé összeolvadt – fekete foltocskákkal szórt, emiatt sötét alapszín benyomását keltik. Oldalaik és a varrat melletti keskeny sáv sárgásbarna. A szárnyfedő a hímeken sűrű, durva, félhold alakú pontokkal szórt, a nőstényeken 4–4 hosszanti sávban hosszú, barázdákba rendezett szőrök vannak, a közöttük lévő bordák pontozottak. A hasoldal színe a sárgásbarnától a nagyrészt feketéig változik, durva pontozású. Az előmell, a mellfedőperem, a szárnyfedő mellfedője, a hátsó csípőnyúlvány és a potroh (a többé-kevésbé fejlett haránt irányú középső foltot kivéve) sárgásbarna.
Az utómell oldalszárnyai viszonylag szélesek: a középső tompor csúcsánál sokkal szélesebbek, mint az utótori melltőlemez középső csípők között mért szélessége. A lábak nagyrészt sárgák, a hátsó lábszár és lábfej barna. A hátsó csípő a nagyon sűrű apró pontok miatt ráncoltnak látszanak. A hímek mellső és középső karmai hosszúak, az elülső karom hosszabb és vastagabb, mint a hátulsó. A mellső láb kiszélesedett ízeinek talpán a belső részen egy nagyon nagy hátulsó, illetve 2 kisebb elülső tapadókorong van, ezeket a külső oldalon azonos méretű tapadóserte csoportok kísérik. A mellső láb 2. lábfejízének hátoldalán oldalt ötnél kevesebb nagy pont van. A középső láb első három lábfejíze kissé kiszélesedett, talpának külső részén kb. 30 tapadósertét hordoz. A belső részen az egyes ízeken egy-egy csúcsi helyzetű sertecsomó van. A nőstények szárnyfedőjének negyedik bordája közelebb van a harmadikhoz, mint az ötödikhez, a 3. borda középen összeszűkül.
A másik Acilius-fajtól legegyszerűbben a fejpajzs M alakú rajzolata, valamint a sárga első haslemez és a hátsó comb eltérő színe alapján választható el.
Északi-palearktikus faj. Elterjedési területe Franciaországtól és Nagy-Britanniától Skandinávián át egészen Kamcsatkáig húzódik. Közép-Európában ritkább, hazánkban sem mondható gyakorinak, inkább szórványos előfordulású. Az állandó jellegű, legalább kevés növényzettel rendelkező vizeket kedveli. Északabbra tavasszal a sekély, időszakos jellegű vizeket kolonizálja, ezekben szaporodik. Hazánkban lápokon, mocsarakban, holtmedrekben él. Az imágók jó repülők, a vízben telelnek át.
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.