A csáp 3. íze másfélszer, a 4. íze kétszer olyan hosszú, mint a 2. íz (), csápja vékonyabb és hosszabb, egyszínű fekete, de első ízei ércfényűek; olykor a csápízek töve, vagy csak az utolsó ízek töve is sárgásvörös. Az előtor háta többnyire hosszabb, mint amilyen széles, középen ráncolva pontozott, éles hosszanti bemélyedése van (). Színe fényes zöldeskék (). 7—9,5 mm.
Euroszibériai faj, amely keleten Japánig elterjedt. Tápnövényei sokféle vízinövény, így fűfélék, valamint Iris-, Alisma-, Carex-fajok stb. Egész faunaterületünkön elterjedt, de elsősorban a hegy- és dombvidék vizenyős helyein közönséges (V—VII.) — Selymes nádbogár
Változatai:
1. Az előtor háta és a szárnyfedői zöld színűek. — Közönséges (= micans Panz.)
ab. viridis Csiki
2. Felülete kék vagy ibolyáskék. — Közönséges
ab. festucae Fabr.
3. Színe világosabb vagy sötétebb bronzszínű. — Ez a leggyakoribb színváltozat
ab. armata Payk.
4. Színe élénk bíborvörös. — Közönséges
ab. nymphaeae Fabr.
5. Teste majdnem fekete.— Ritka (Siófok, Magyaróvár)
ab. tenebricosa Westh.
6. Színe változó; a szárnyfedők ráncai a törzsalaktól eltérően egészen laposak, és emiatt sokkal fényesebbnek látszik. — A törzsalak közt elterjedt (= violacea Gyll.)
ab. laevigata Csiki
7. Színe változó; az előtor háta nem ráncolva pontozott, hanem nagyon finoman, mikroszkóposan recézett, selyemfényű.— Főleg a Dunántúlon fordul elő a törzsalakkal együtt
var. intermedia Apf.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.