Dytiscus marginalis LINNAEUS, 1758 – Szegélyes csíkbogár
A test hossza 27,6–35,2 mm, alakja hosszúkás ovális. A fej fekete, a fejpajzs sárgásbarna. A homlok V alakú foltja, a fej elülső szögei és a szemek keskeny belső kerete vörösesbarna. A fejpajzs elülső éle fokozatosan hajlott. A fejfüggelékek vöröses-sárgásbarnák, a csáp hosszú. Az előhát fekete, oldalai, elülső és hátulsó éle szélesen sárgásbarna. A korong fekete rajzolata közepén keskenyebb, mint a szélein. Az elülső él mentén futó sárgásbarna szalag legalább fele olyan széles, mint az oldalak sárgásbarna szalagja, valamint keskenyebb, mint a középső fekete rajzolat fele. A hímek előháta finoman és gyéren pontozott; a nőstények előhátának pontozása nagyobb és sűrűbben álló pontokból áll (különösen a barázdált formáknál), az apró recézet miatt ráncoltnak tűnik. A szárnyfedő fekete, oldalai szélesen sárgásbarnák. A hímek szárnyfedőjének pontozása és apró recézete finom; a barázdálatlan nőstényeken a pontok mélyebben benyomottak; a barázdált nőstények szárnyfedőjén az elülső kétharmadban 10–10, az oldalak felé határozottan kiszélesedő hosszanti barázda húzódik, a barázdákat elválasztó bordák pontozottak. A hasoldal sárgásbarna, az utómell és a hátsó csípő középső része vörösesbarna vagy sötétbarna, a potroh haslemezeinek hátulsó éle többé-kevésbé sötét. Az utómell oldalszárnyai szélesek. A hátsó csípőnyúlvány belső éle domború, csúcsa enyhén és tompán kihúzott, de nem kihegyesedő. A lábak sárgásbarnák, a hátsó lábszár és lábfej barna. A hímek mellső lábfejének talpán kb. 140, a középső láb első három lábfejízének talpán kb. 800 tapadóserte van.
Az előhát rajzolata és a hátsó csípőnyúlvány csúcsa alapján a génusz többi fajától könnyen és biztosan elválasztható.
Szélesen elterjedt palearktikus faj. Elterjedési területe magába foglalja Európa nagy részét, keleten egészen Japánig terjed. Magyarországon igen gyakori. Két alfaját ismerjük: D. m. marginalis s.str. és D. m. czerskii ZAITSEV, 1953, ez utóbbi a Bajkál-tó partján és Kínában él. Szinte minden álló és lassan áramló vízben megél, szaporodóhelyei sekély, időszakos vizek, ezeket tavasszal repülve kolonizálja. Az imágók a mélyebb vizekben telelnek át. Repülését már 6,4 °C-on is megfigyelték (NILSSON és SVENSSON 1992). Európában – és Magyarországon is – mind a barázdált, mind a barázdálatlan nőstények gyakoriak. Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.