Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik. Megjegyzés: A leírás a füzetben az Evodinus nemhez tartozott. A füzetben lévő fajok közül a clathratus hazai előfordulása kérdéses, jelenleg a Evodinellus nembe van besorolva. - szerk.
A hátulsó lábfej 1. íze rövid, és vége felé kiszélesedik, nem, vagy alig hosszabb, mint a 2. és 3. íz együttvéve . Zömök fajok, viszonylag vastagabb és rövidebb csápokkal (1. alnem: Evodinus s. str.).
A fejpajzs hátul ívelten benyomott. Csápja vastagabb, az egyes ízek az 5.-től kezdve a végük felé gyengén kiszélesednek, és a végük sokkal szélesebb, mint a következő ízek töve . A szárnyfedők vége kissé lemetszett, rajzolatuk rendkívül változékony, az egyszínű sárgától a feketéig. A törzsalak rajzolata: szárnyfedői feketék, a vállszöglet oldalt, egy nagy karéjos folt a tőszegély mögött és a csúcs előtt, valamint egy nagy, szabálytalan alakú folt a szegélyén, amely majdnem a varratig terjed, és benne középen az oldalszegélyén egy nagy kerek folt van, sárga . 9-20 mm.
Előfordul Európa északkeleti részében, az Alpokban, Szibériában, Mandzsúriában, Észak-Mongóliában és Észak-Koreában. Faunaterületünkön csak a Bánságból (Herkulesfürdő) van irodalmi adat.
A fejpajzs hátul teljesen egyenesen lemetszett, csápja vékonyabb, hosszabb, ízei az 5.-től kezdve nem a végükön a legvastagabbak, hanem az utolsó harmadban, s majdnem hengeresek . A szárnyfedők vége egyenként lekerekített. Teste fekete, a szárnyfedők rajzolata rendkívül változékony, eddig több mint 150 szín- és rajzolatvariánsát ismerjük. A varrat legtöbbször még a sötét példányok esetében is világos. A tipikus alak rajzolata: szárnyfedői sárgák, a pajzsocska mellett egy folt, a vállszegély mögött és középen a szegélyén, valamint a csúcs előtt 1-1 folt, továbbá a korongon egy hosszanti sáv, amely a hátulsó harmadban az oldalszegélyhez kanyarodik, fekete (, ). 9-18.5 mm.
Előfordul Európa és Ázsia északi részében, továbbá Közép-Európa magashegységeiben (Alpok, Tátra), valamint a Kaukázusban. Faunaterületünkön nagyon ritka és szórványosan fordul elő (Magas-Tátra, Alacsony-Tátra, Pieninek). Lárvája egyesek szerint fenyőfában, mások szerint nyírfában fejlődik. A bogár májustól júliusig repül, s hegyi réteken virágokon található.
A számos eddig leírt változat közül az Északi-Kárpátokban eddig a következőket találták :
1. ab. lateralis PLAV. (N), 2. ab. fatrensis HEYR. (O), 3. ab. marginellus FABR. (P), 4. ab. externeconjunctus HEYR. (Q-S), 5. ab. ebeninus MULS. (T).
A hátulsó lábfej 1. íze hosszú és keskeny, sokkal hosszabb mint a 2. és 3. íz együttesen . Testük keskenyebb, karcsúbb, általában kisebb (2. alnem: Evodinellus PLAV.).
A szárnyfedők finoman és egyenletesen pontozottak. Az 1. csápíz vége hátrahajtva a ♂ esetében sem éri el a szem hátulsó szegélyét. Előtora rövidebb, szélesebb, oldalbütyke jobban kiáll. Csápja egyszínű, combjai feketék, teste fekete, szárnyfedői sárga rajzolattal: egy kisebb folt a pajzsocska mögött a varrat mellett, egy harántos folt a csúcs előtt és 1-1 nagy, a széleik felé hajló, szabálytalan félkörű keskeny sáv a középen sárga . 7-10,5 mm.
Előfordul Európa és Ázsia északi részében, keleten Japánig, valamint Közép-Európában a magas hegyekben. Faunaterületünkön eddig csak az Északkeleti-Kárpátokból, Lubochnáról ismerjük.
Szárnyfedői durván ráncolva pontozottak, s különösen hátul egyenetlenül, szabálytalanul bemélyedtek. Az 1. csápíz vége hátrahajtva eléri a szem hátulsó szegélyét. Előtora keskeny, megnyúlt, egészen tompa oldaldudorral. Csápja sötét, de az ízek töve olykor világosvöröses, lábai nagyrészt vörösek, olykor feketék. Szárnyfedőin kisebb-nagyobb sárga foltok és többnyire 2 élesebb harántcsík van . 10-12 mm.
Előfordul az Alpokban és a Kárpátokban, valamint a Balkán félsziget északi felében. Faunaterületünkön a Kárpátok hegyeiben elterjedt és gyakori. Magyarországon nagyon ritka, eddig csak Sopron környékéről mutatták ki (Rákpatak). Lárváját még nem ismerjük, valószínű azonban, hogy lombosfákban él. A bogarak május közepétől júliusig ernyősvirágokon és virágzó cserjéken helyenként gyakoriak.
1. Lábai vörösek. Szárnyfedői feketék, sárga foltokkal, a közepe előtt sárga harántszalaggal, a középső fekete harántszalag mögött világosabb mezőkkel . - Gyakori
forma typica
2. Lábai vörösek. Szárnyfedői feketék, sárga foltokkal, a közepe előtti sárga harántsáv apró foltokra szakadozott. - Ez a leggyakoribb változat (= reticulatus FABR.)
[ab. signatus PANZ.]
3. Lábai vörösek. Szárnyfedői feketék, a végük felé vékony, apró, sárga folttal . - Nem ritka
[ab. nigrescens GREDL.]
4. Lábai vörösek. Szárnyfedői teljesen feketék. - A törzsfaj között ritka
[ab. nigritus PIC]
5. Lábai vörösek. Szárnyfedőin a világos szín van túlsúlyban; világos alapú apró fekete foltokkal, illetve hosszanti vonalkákkal, azonkívül egy fekete harántszalaggal középen, amely a varratot nem éri el . Gyakori
[ab. nigrosignatus REITT.]
6. Lábai feketék. Szárnyfedői ugyanúgy színezettek, mint az ab. nigrosignatus REITT. esetében . - Nem ritka
[ab. Flecki REITT.]
7. Lábai feketék. Szárnyfedői ugyanúgy színezettek, mint az ab. signatus PANZ. esetében. - A törzsfaj között nem ritka
[ab. pedemontana K. & J. DAN.]
8. Lábai feketék. Szárnyfedői ugyanúgy színezettek, mint a forma typica esetében. - Gyakori
[ab. brunnipes MULS.]