Testük zömök, a szárnyfedők vállától hátrafelé alig keskenyedik, végük egyenként lekerekített. Szemeik kiugrók, vese alakúak, belül gyengén kikanyarítottak. Homlokuk széles, lapos, a csápdudorok gyengén kiemelkedők, halántékuk a szemek mögött egyenesen ferdén lemetszett, és kiugrás nélkül megy át a nyakba. Csápjaik legfeljebb a test felét haladják túl (♂), vagy el sem érik a szárnyfedők közepét (♀), a 3. íz sokkal vagy alig hosszabb, mint az 5. Az előtoruk megnyúlt, harang alakú, elöl erősebben, hátul gyengébben elszűkül, és elöl-hátul többé-kevésbé gyengén benyomott, oldalt tompa szöglettel valamivel a közepe előtt, hátulsó szegélye ívelt. Szárnyfedői a kerekített vállszögletnél kiugrók, felületük egyenlőtlenül vagy egyenletesen többé-kevésbé erősen vagy finoman pontozott és szőrös. A melltő nyúlványa keskeny, alacsony, élszerű, a mellközép előrefelé egyszerűen lejtős. Lábaik hosszúak, vékonyak. A hátulsó lábfej 3. íze nagyon mélyen kikanyarított (, ).
A közel 20 ide tartozó faj nagy része palearktikus, és csak 4 fordul elő Észak-Amerikában. Faunaterületünkön 4 fajt mutattak ki, amelyek főleg a Kárpátok erdőségeiben és alhavasi tájain élnek. Magyarországon csak 1 faj fordul elő.
Megjegyzés: A leírás a füzetben az Evodinus nemhez tartozott. A füzetben lévő fajok közül a clathratus hazai előfordulása kérdéses, jelenleg a Evodinellus nembe van besorolva. - szerk.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1971): Fauna Hungariae 106. füzet Cincérek - Cerambycidae